Opteamus todo workshop

Aki hallja, adja át!
Greg legújabb ötletrohamának következtében jövő szerdán 2008.február 13-án 18.00 órára, laza kis bemutatóra és beszélgetésre hívjuk az érdeklődőket a Benczúr utca 14 szám alatti irodánkba.
A probléma, amelyet a FŐNÖK megfogalmazot, a következő:
Magam is mindennapos Opteamus felhasználó vagyok, és a minap azt vettem észre, hogy hiába minden, egy valamit még mindig papírral és ceruzával csinálok: az aktuális teendőim nyilvántartását és kipipálását. Ezen alaposabban elgondolkoztam, és támadt is ötletem, hogyan tudnám mindezt az Opteamusban megtenni, legalább olyan kényelmesen, mint ahogy most papíron.
Kíváncsiak vagyunk a véleményedre, és méginkább az ötleteidre: gondolkodjunk együtt erről a feladványról. Tudni szeretném, te hogy kezeled az elintézendőidet, és mit szólsz az én terveimhez! Szeretettel várunk Digitális Pilvaxunkra.

Nemdokumentált Google fejlesztések?

Imádom a bemutatónknak azt a részét, amikor beírom az Opteamus (CRM és csapatmunka rendszerünk) gyorskeresőjébe, hogy "kala pál para zita" és a keresés válaszképpen visszaigazolja, hogy Kala Pál és Para Zita személyekre kerestünk, majd kidobja azt a cetlit, amin ez áll: "Kala Palit láttam Para Zitával tegnap a moziban. Szerintem ez már szerelem…" Ilyenkor büszkén kihúzom magam és azt mondom: na EZ AZ, amit nemhogy semmilyen CRM vagy ERP rendszer, de sem a Google, sem a Windows search, se az Oracle ultrasearch nem tud utánunk csinálni. Nem csak hogy a magyar ragozás szerint torzult (Zita Zitával) alakokat találtuk meg, de a szinonímákat (Pál Pali) is figyelembe vettük. Meglehet, nem sokáig lehet ekkora mellényünk, mert a Google – ahogy ez várható is volt – folyamatosan erősít ezen a területen is.
Bővebben: “Nemdokumentált Google fejlesztések?”

Téli fáradtság

A minap azt vettem észre, hogy ha egy kis áramszünet van, máris alig tudok mit kezdeni magammal. Az első gondolatom persze az volt, hogy sebaj, attól internet még van, majd rájöttem, hogy ó, én kis hülye, dehogy van net… 🙂 Valahogy elég sokára jutott eszembe, hogy a hirtelenjött szabadidőmben főzök valamit, aztán leülök olvasgatni. – jutott eszembe az olvasmányok sorolásáról.
Mostanában nyugalom van. Csak el ne kiabáljam. De rég veszekedtem a főnökkel, ő is régen küldött nekem durva hangvételű smst. Pedig vannak létező problémáink. De egyfelől a munka szempontjából nem annyira lényeges, amúgy pedig tudom, hogy ő mint férfi nézi a gondot, nem pedig mint főnök. Ha úgy nézné, igazat adna nekem.
Valahogy az idén nem akarnak beindulni a felhasználóink. Mintha a téli fáradtság nyomna el mindenkit. Én is, mások is nagyokat ásítanak, csak a legszükségesebb kommunikációra szorítkozunk. jelentem tavaszvárásban vagyok. persze akkor meg a tavasz miatt nem lesz kedvem napközben dolgozni. Bezzeg éjjel! csodákra vagyok képes. Mármint most a munkáról beszélek. 🙂
Vagy ennyire jó az Opteamus vagy elmúlt a régiek lelkesedése – nyilván csak átmenetileg. De majd ha most beindulnak az új felhasználók, remélem, kérdések özöne áraszt majd el. I love Opteamus. 🙂

EATS YOU ALIVE!

Itt a MÉM, itt a MÉM! Nem fogja a golyó, nem állítja meg senki, meneküljön ki merre lát :DDD

Minket kkv_asszisztens és Gál Kristóf barátunk révén talált meg, így most írhatunk neked arról az 5 könyvről amit tavalyi olvasmányaink közül ajánlunk neked. Mivel az öt könyvajánlót nem tudtuk sehogyse egyenlően felosztani egymás között, így aztán végül hatot ajánlunk neked…
Bővebben: “EATS YOU ALIVE!”

Tanulni és tanítani

Mostanában sokat gondolkodom azon, vajon jó-e az a tematika, ahogyan oktatom leendő felhasználóinkat. Az ugyanis a probléma, hogy minden társaság más és más. VAnnak, akik érdeklődők, sokan viszont nyűgnek tartják, hogy a felettesük egy újabb kötelezettséget rótt rájuk.
Holnap reggel is vár rám egy kisebb társaság, akikhez álmosan megérkezem, felveszem a kedves mosolyomat, és megpróbálom elmondani, milyen előnyük származik abból, ha az Opteamust használják. Úgy hiszem, ez a legjobb módja az érdeklődés felkeltésének: megtalálni és tudatosítani a motivációt. Maximum az első két hét lehet nyűglődés, amikor még új a rendszer, rá kell állni, hogy mit, hol, hogyan lehet megtalálni, felvinni, utána már szinte rutinszerűen működik minden. És ekkor kellene elindulni a felfedezésnek, az ötletrohamnak. HOgy bizony erre is, arra is még szeretnék használni a rendszert. Ez van, ammikor tényleg megvalósul, máskor fásultan használják. Nekem az utóbbi nagy csalódás, mivel tényleg hiszek benne, hogy az Opteamus által könnyebb a felhasználó munkája, a főnök pedig egy olyan eszközt kap a kezébe, amelynek segítségével lényegesen hatékonyabb lehet az ellenőrzés és a mindennapi munka is.
Holnap nem számítok új ötletekre, hiszen az adott szervezetnél nagyon komolyan körüljártunk minden kérdést, rengeteg dolgot és cetlit hoztunk létre. Már csak apróbb finomítások jöhetnek szóba szerintem. Kicsit talán hosszúra is  nyúlt a tesztidőszak, de ez megérne egy külön blogbejegyzést.

Jó nap a párbajra

A hétfő ugyan közmondásosan gyötrelmes, de ez a hétfő most egészen jól sikerült. Egy bemutató kérés, egy ajánlat kérés, és egy újabb helpdeszk bevezetési kérés talált meg hirtelen, na meg némi torokfájás, de az ezekhez képest semmiség. A bemutatót és az ajánlatkérést némileg beárnyékolja, hogy ismeretlen versenytársak is vannak mellettünk. Sokkal jobban szeretem, ha az ügyfelemet kell megnyernem a képességeinkkel, mint ha más idegenekkel kell párbajoznom. Utálok hadakozni, és pláne utálom, ha ezt kifejezetten párbajozásra szakosodott sales bajnokokkal szemben kell megtennem. Persze mint férfinek fel kell vennem a kesztyűt. Nem szívesen teszem, de ha már belefogtam, akkor elszánt vagyok és kemény, öltönyös és mosolygós. És igen, ilyenkor tényleg szuperhősnek érzem magam, ahogy Evetke is aposztrofált. Már csak azért is, mert tudom, hogy Őt kímélem meg ilyenkor, Őt védelmezem, és neki viszem haza a győzelem hírét. Mint az Opteamus főkonstruktőre, előnyben vagyok az informatikához nem konyító kereskedőkkel szemben, de ez az előnyöm egyben hátrány is. Nekem önkéntelenül elkomorul az arcom, ha technikailag erősen problémás igénnyel áll elő egy ügyfél, míg egy sales champion szélesen mosolyogva ígéri meg a lehetetlent is. Gyakran sikerrel. Mindig kétesélyes a játszma, az ügyfél habitusa dönti el, melyikünk hozzáállása nyeri meg a szívét . És pénztárcáját.

Juteszembe: szerinted miért titkolja az ügyfél, hogy kik a versenytársak?

Távoktatás

Valahol sejtettem már a legelején is, hogy ez a blog remek teret ad Gregnek a személyi kultusz építésére. sokáig meglepően visszafogott volt, ám most már azért határozottan látszik, hogy nem tagadja meg önmagát. Persze ezért (is) kedveljük, ezért tart ott ő is és az Opteamus is, ahol. Én pedig a tudta nélkül tartom magam jófejnek azért, mert a megismert gyengéit nem tárom a világ elé, nehogy azt gondolják, hogy ő ember, nem pedig szuperhős. Éppenhogy csak nem terminátor. 😀
A héten először tartottam Opteamus felhasználói oktatást Skype-on keresztül. Olyan már volt, hogy adott helyszínen összegyűlt egy kis csapat és két távol élő-dolgozó társuk nettelefonon kapcsolódott be az oktatásba. Olyan azonban most fordult elő először, hogy én otthon, a többiek is saját kis kuckójukban, s így, egymás képernyőjét nem látva tanuljuk az Opteamus használatát. Izgalmas kihívás volt. Az első fél órában – amikor még csak szoktuk a helyzetet, némi technikai nehézséggel küzdöttünk – rendesen megizzadtam. Utána már elég gördülékeny volt a dolog, lehetett feladatot kiadni, távolból ellenőrizni a létrejött cetliket, dolgokat. Hasznos tapasztalat, hogy a legjobb, ha mindenki előtt van egy gép és maga tapasztalja már az oktatás alatt is, hogy miként tudja használni az Opteamust, nem csupán meghallgatja az oktató előadását.
A héten egy másik oktatásra is elő kell készülnünk, ami azért lesz különleges, mert speciális forgatókönyvet kell rá írni, ketten adunk elő egy kedves "ősfelhasználóval".
Szóval örvendezünk vala, mert fejlődünk, van munkánk, és meglett az új szobabicikli is. 🙂

Árokásás vagy művészet?

Nehezen vettem rá magam, de végül sikerült, és elkészült az elküldött levelek csatolmánnyal való kiegészítése (amit a Mikulás szavazás kapcsán ígértem)! Valamilyen csatolt állománnyal próbálkozni kellett a munka során, és én ezt a baloldali modellt választottam. Maga a tetoválása ugyan nem annyira tetszik, de a haja annál inkább. Elképzelhető, mennyire örültem, amikor az OK gomb lenyomása után Ő mosolygott rám a postafiókomból 🙂 Magát a multipart mime kódolás lényegét hamar kigugliztam, csak a sorvége jelekkel kellett kicsit megharcolnom. A fejlesztői munka amúgy nagyon távol áll az árokásástól, nem lehet akármikor csinálni. Én tipikusan gondolkodom, gondolkodom, járok, kelek, élem az életem, aztán amikor valahogy kikristályosodik a megoldás, és van egy alkalmasan hosszú, nyugodt periódus a naptáramban, akkor leülök és viharsebesen meg is csinálom. Persze mindaddíg, amíg a megoldás nincs meg fejben, és mindaddíg, amíg nem vagyok alkalmas hangulatban, és mindaddíg, amíg nincs rá egy nyugodt időszak, addig áll minden. Ha viszont ezek összejönnek, akkor rekordidő alatt elkészül ami kell. Volt olyan fejlesztés, amin 1 naptári évet gondolkodtam, majd végül 5 munkanap alatt valósítottam meg.
Bővebben: “Árokásás vagy művészet?”

Hasítottunk, szerettünk, pihentünk

… most pedig szépen lassan, fokozatosan felvesszük újra a ritmust. Kíváncsian várom, milyen lesz ez az év. Mivel a 2007. év vége igen sűrűre, eseménydúsra és betegségesre sikeredett, a szokásos előrejelzést sem kaptam meg, hiszen alig találkoztunk Greggel.
Így most csupán találgatásokba tudnék bocsátkozni, azt pedig nem szeretem.

Az viszont bizonyos, hogy már az év elején van munka bőven, de mégis jutott idő fokozatosan hozzászokni a dolgos hétköznapokhoz. Ezúton kívánok mindenkinek nagyon boldog új esztendőt!