Nem is emlékszem pontosan, hogyan hangzott a meghatározás anno, de a lényeg, hogy eddigi egyetlen kettesben töltött – mindmáig emékezetes – vacsoránk, azaz fagylaltozásunk során valami szívós, ám logikás vadnyugati emberkének titulált engem az én kedvenc főnököm. Igen, most – szokás szerint – ismét jóban vagyunk, s olyan ritkán látom, hogy néha komolyan hiányzik. De el nem mondd neki, kérlek.  😉 Nos, a mélypontokon rendre eszembe jut ezen bíztatása, és Greg nem kevésbé vadnyugati tekintete. Kicsit olyan ő szerintem,  mint egy valódi vadnyugati, belevaló fickó: gyűjti-gyűjti a tennivalókat, megy a konok feje után, – ilyenkor kártyáznak és isznak (a vadnyugaton) – majd egy valahonnan érkező löket hatására egy nap alatt elvégez egy olyan Opteamus fejlesztést, amin egyébiránt már fél éve agyal, az ügyfelek nyúznak, kérnek, követelnek.
Majd jön szerdán – a mi napunkon – büszkén, mint egy alphahím, vagy a vadnyugati példánál maradva a fickó, akire igazán magas vérdíjat tűztek ki, s mosolyogva előadja zseniális fejlesztését. Döbbenetes. és félelmetes is. De bevallom, ezen húzásai miatt (is, és mert a zord tekintet érző szívet takar) a végsőkig tisztelem.
Tegyük egy kicsit kézzelfoghatóbbá a dolgot: egyik ügyfelünk tömeges adatbetöltést szeretne végezni az Opteamusba rendszeresen, mondjuk hetente. Az adatbázis viszont, amit betöltene, nem feltétlen megbízható, az interneten náluk regisztrálók adatait tartalmazza, olykor fals vagy rossz adatokkal. Így teljesen át kellett alakítani az importot, mivel az automatikus betöltés nem jöhetett szóba, közbeszólt az emberi tényező. Most egy első ránézésre bonyolult, ám felhasználóbarát import felületet készített a Kedvenc Cowboy, megoldva a kézi betöltés kombinálását az automatikussal. (folyt.köv.)

Érdekes, ha nem írok a blogra egy hétig, akkor máris balhé van. Ha a főnök nem ír, akkor csak sok dolga volt. Persze tudom, helyzetünkből adódik a különbség. Talán bevonjuk az új kolleginát is, aki az irodában tétlenkedik, hátha van kedve megosztani velünk s barátainkkal a gondolatait.
A minap egy nagyobb cégnél – mondhatni szuperfelhasználónknál – oktattam Opteamus alapokat. Már hétfőn kezdődött a para, pedig csak csütörtökön és pénteken volt az oktatás. Valószínű abból adódott a félelem, hogy kb két és fél éve éppen ennél a cégnél tartottam életem első oktatását. Katasztrófális tapasztalataim voltak. Nem a saját képességeimet illetően, sokkal inkább egy-két személy odanemillő viselkedése maradt meg bennem. Így tehát halmozódott a félsz bennem, készültem külön oktatási anyaggal, majd elérkezett a nagy nap. Hamargyorsan kiderült – a kezdés előtt tíz perccel – hogy út közben elvesztek az információk, nem is a szokásos oktatást kellett volna tartanom. Nos, hát nem volt mit tennem, improvizáltam. Köszönhetően a hallgatóságnak, nagyon jó élményekkel felvértezve indultam neki a pénteki etapnak.
Pénteken elég érdekes szituáció volt. Lélekben ismét egy nagy nekifutásra készültem, de végül négy ember jelent meg az oktatáson, közülük ketten pedig már ismerték az Opteamust. Így hát egy fejlesztésorientált, ötletbörzével kiegészített, ám hatékony gyorstalpalót tartottam. Ismét sikerrel. Úgy érzem. Szóval sikerélmény akadt éppen. Majd megpróbáltam elújságolni a főnökömnek, aki telefonon nem, csak Opteamuson keresztül kommunikált velem. Kicsit letörte a lelkesedésem.
De az Opteamust, az azzal kapcsolatos munkám továbbra is nagyon szeretem.

Nehéz dolog, amikor az ember lányának a főnöke emberként is szimpatikus, ha sokmindenről tudnak beszélgetni egymással. Ilyenkor mindig ott lóg a levegőben, hogy ebből csak a baj lesz. De persze az sem volna jobb, ha maximum a munkáról diskurálnánk egymással. Szóval nehéz ügy ez. Nemrégiben volt a napja, hogy négy éve dolgozom az Alphánál. Négy éve nyúzzuk egymást Greggel, ugyanilyen hosszú ideje nyüstölöm az Opteamust.
Emlékszem, az elején Greg sokszor lejött hozzám az irodába, úgymond különórákat adott Oracle alapokból. Hej, de milyen jó is volt az. Bizony, sokat tanultam már akkor is. Aztán jöttek a tanfolyamok, amiket házinyúlként végigültem, most már sokminden ragadt rám az ott elhangzottakból.
No, sorolhatnám még az élményeket, de a jelenben is sokminden érdekesség történik. Ha minden igaz, szerdán már én is a listakészítés beavatotjai között leszek. CSütörtökön és pénteken pedig újabb felhasználói csoportoknak adhatom át megszerzett tudásomat. Mindig halálra izgulom magam. Aztán megy, mint a karikacsapás. Meglátjuk. Majd beszámolok élményeimről. Elnézést, nem tudok olyan szakmai lenni, mint Greg.

A minap találkoztam Hellerkével, aki évekig erősítette az Alpha csapatát. Azt mondta, hogy szerinte Gregnek és nekem lételemünk, hogy néha csatákba bonyolódjunk egymással, ez viszi előre a munkánkat. Egy kis feszültség szerinte nem árt, inkább használ. Érzésem szerint nincs igaza, de mivel tapasztaltabb és bölcsebb, lehet, én nem látom jól a dolgokat. Mindenesetre most, hogy hónapokig nyugalom volt, ismét van némi zűr a levegőben, meglátjuk, merre lendít. Persze valószínű előbb szűnik meg gondnak lenni, minthogy nagyobb problémát okozzon. Ezt csak azért osztottam meg veled, kedves olvasó, mert már azt gondolhatod, hogy nálunk mindig minden rendben, és én folyton áradozom a Főnökről. Nos, ez általában így is van, de persze kellenek a völgyek, hogy értékelni tudjuk a hegyeket. No, erről ennyit. 🙂
Bár még valamit muszáj elmesélnem. Nagyon vicces volt. Nem, ezt mégsem mesélem el. Előbb megbeszélem Greggel. Bocsi. 🙂
Munka: oktatás közeledik. Két kiscsoportban 10-10 embert avathatok be ismét az Opteamus rejtélyeibe. Ilyenkor én is elkezdem bújni a rendszert, hiszen Greg olyan ütemben fejleszti – na tessék, megint dicsérem – , hogy néha már lemaradok egy-egy újdonságról. Olyan helyzetbe pedig nem szeretnék kerülni, hogy valamit a "nebulók" fedeznek fel előttem.
Nem emlékszem, de szerintem nem számoltunk be az Opteamus todo workshop – milyen szép magyaros kifejezés – eredményeiről. Először is szeretném megköszönni mindenkinek a részvételt, aki ott volt, aki nem, az bánhatja, finomak voltak a szendvicsek. 🙂
De félre a tréfával: nagyon tetszett, hogy mindenki aktív volt, hozzászólt a témához. Sokan is voltunk, hatékonyan ötleteltünk, elküldhetjük a főnököt, hogy megvalósítsa mindazt, amiről beszéltünk.