A minap azt vettem észre, hogy ha egy kis áramszünet van, máris alig tudok mit kezdeni magammal. Az első gondolatom persze az volt, hogy sebaj, attól internet még van, majd rájöttem, hogy ó, én kis hülye, dehogy van net… 🙂 Valahogy elég sokára jutott eszembe, hogy a hirtelenjött szabadidőmben főzök valamit, aztán leülök olvasgatni. – jutott eszembe az olvasmányok sorolásáról.
Mostanában nyugalom van. Csak el ne kiabáljam. De rég veszekedtem a főnökkel, ő is régen küldött nekem durva hangvételű smst. Pedig vannak létező problémáink. De egyfelől a munka szempontjából nem annyira lényeges, amúgy pedig tudom, hogy ő mint férfi nézi a gondot, nem pedig mint főnök. Ha úgy nézné, igazat adna nekem.
Valahogy az idén nem akarnak beindulni a felhasználóink. Mintha a téli fáradtság nyomna el mindenkit. Én is, mások is nagyokat ásítanak, csak a legszükségesebb kommunikációra szorítkozunk. jelentem tavaszvárásban vagyok. persze akkor meg a tavasz miatt nem lesz kedvem napközben dolgozni. Bezzeg éjjel! csodákra vagyok képes. Mármint most a munkáról beszélek. 🙂
Vagy ennyire jó az Opteamus vagy elmúlt a régiek lelkesedése – nyilván csak átmenetileg. De majd ha most beindulnak az új felhasználók, remélem, kérdések özöne áraszt majd el. I love Opteamus. 🙂