Jó nap a párbajra

A hétfő ugyan közmondásosan gyötrelmes, de ez a hétfő most egészen jól sikerült. Egy bemutató kérés, egy ajánlat kérés, és egy újabb helpdeszk bevezetési kérés talált meg hirtelen, na meg némi torokfájás, de az ezekhez képest semmiség. A bemutatót és az ajánlatkérést némileg beárnyékolja, hogy ismeretlen versenytársak is vannak mellettünk. Sokkal jobban szeretem, ha az ügyfelemet kell megnyernem a képességeinkkel, mint ha más idegenekkel kell párbajoznom. Utálok hadakozni, és pláne utálom, ha ezt kifejezetten párbajozásra szakosodott sales bajnokokkal szemben kell megtennem. Persze mint férfinek fel kell vennem a kesztyűt. Nem szívesen teszem, de ha már belefogtam, akkor elszánt vagyok és kemény, öltönyös és mosolygós. És igen, ilyenkor tényleg szuperhősnek érzem magam, ahogy Evetke is aposztrofált. Már csak azért is, mert tudom, hogy Őt kímélem meg ilyenkor, Őt védelmezem, és neki viszem haza a győzelem hírét. Mint az Opteamus főkonstruktőre, előnyben vagyok az informatikához nem konyító kereskedőkkel szemben, de ez az előnyöm egyben hátrány is. Nekem önkéntelenül elkomorul az arcom, ha technikailag erősen problémás igénnyel áll elő egy ügyfél, míg egy sales champion szélesen mosolyogva ígéri meg a lehetetlent is. Gyakran sikerrel. Mindig kétesélyes a játszma, az ügyfél habitusa dönti el, melyikünk hozzáállása nyeri meg a szívét . És pénztárcáját.

Juteszembe: szerinted miért titkolja az ügyfél, hogy kik a versenytársak?

Közzétéve: gergelyhoppan

Én vagyok az Opteamus rendszer büszke apukája.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: