Árokásás vagy művészet?

Nehezen vettem rá magam, de végül sikerült, és elkészült az elküldött levelek csatolmánnyal való kiegészítése (amit a Mikulás szavazás kapcsán ígértem)! Valamilyen csatolt állománnyal próbálkozni kellett a munka során, és én ezt a baloldali modellt választottam. Maga a tetoválása ugyan nem annyira tetszik, de a haja annál inkább. Elképzelhető, mennyire örültem, amikor az OK gomb lenyomása után Ő mosolygott rám a postafiókomból 🙂 Magát a multipart mime kódolás lényegét hamar kigugliztam, csak a sorvége jelekkel kellett kicsit megharcolnom. A fejlesztői munka amúgy nagyon távol áll az árokásástól, nem lehet akármikor csinálni. Én tipikusan gondolkodom, gondolkodom, járok, kelek, élem az életem, aztán amikor valahogy kikristályosodik a megoldás, és van egy alkalmasan hosszú, nyugodt periódus a naptáramban, akkor leülök és viharsebesen meg is csinálom. Persze mindaddíg, amíg a megoldás nincs meg fejben, és mindaddíg, amíg nem vagyok alkalmas hangulatban, és mindaddíg, amíg nincs rá egy nyugodt időszak, addig áll minden. Ha viszont ezek összejönnek, akkor rekordidő alatt elkészül ami kell. Volt olyan fejlesztés, amin 1 naptári évet gondolkodtam, majd végül 5 munkanap alatt valósítottam meg.

Ami azt illeti, nem volt könnyű a feladat. Arról volt szó, hogyan is tudnánk kezelni az azonos nevű dolgokat, mert Kovács Jánosokból ugye természetes módon több is van, és e nélkül az Opteamus név alapú asszociációs azonosítása nemigen használható éles, üzleti környezetben. A feladatot naívan ki is adtam két – amúgy jó képességű – fejlesztő konzulensünknek, akiknek néhány munkanap alatt bele is tört a bicskájuk. Egyik zsákutcából a másikba futottak, nem tudták az adott architektúránk keretei között megoldani a feladatot, és még csak nem is tudtak jó javaslatot tenni az áttervezésre. Mint tanítómesterüknek, magamnak kellett átvennem a feladatot. Nem szorított semmilyen határidő, kényelmesen latolgattam a fejemben a lehetséges megoldásokat, majd egyetlen dolgos hét alatt elkészültem. Szép példa ez arra, hogy egy korszerű szoftveres megoldásnál a kódolás maga szinte elhanyagolhatóan kevés munkaidőt vesz csak igénybe, a megoldás kulcsa (és egyben szűk keresztmetszete) maga az alkotó. Neki kell képesnek lennie a kreatív feladatmegoldásra, neki kell a kellő hangulatban és formában lennie, hogy ezt ki is bontakoztassa. Hívj minket nyugodtan művésznek 🙂