A minap azt vettem észre, hogy ha egy kis áramszünet van, máris alig tudok mit kezdeni magammal. Az első gondolatom persze az volt, hogy sebaj, attól internet még van, majd rájöttem, hogy ó, én kis hülye, dehogy van net… 🙂 Valahogy elég sokára jutott eszembe, hogy a hirtelenjött szabadidőmben főzök valamit, aztán leülök olvasgatni. – jutott eszembe az olvasmányok sorolásáról.
Mostanában nyugalom van. Csak el ne kiabáljam. De rég veszekedtem a főnökkel, ő is régen küldött nekem durva hangvételű smst. Pedig vannak létező problémáink. De egyfelől a munka szempontjából nem annyira lényeges, amúgy pedig tudom, hogy ő mint férfi nézi a gondot, nem pedig mint főnök. Ha úgy nézné, igazat adna nekem.
Valahogy az idén nem akarnak beindulni a felhasználóink. Mintha a téli fáradtság nyomna el mindenkit. Én is, mások is nagyokat ásítanak, csak a legszükségesebb kommunikációra szorítkozunk. jelentem tavaszvárásban vagyok. persze akkor meg a tavasz miatt nem lesz kedvem napközben dolgozni. Bezzeg éjjel! csodákra vagyok képes. Mármint most a munkáról beszélek. 🙂
Vagy ennyire jó az Opteamus vagy elmúlt a régiek lelkesedése – nyilván csak átmenetileg. De majd ha most beindulnak az új felhasználók, remélem, kérdések özöne áraszt majd el. I love Opteamus. 🙂

Mostanában sokat gondolkodom azon, vajon jó-e az a tematika, ahogyan oktatom leendő felhasználóinkat. Az ugyanis a probléma, hogy minden társaság más és más. VAnnak, akik érdeklődők, sokan viszont nyűgnek tartják, hogy a felettesük egy újabb kötelezettséget rótt rájuk.
Holnap reggel is vár rám egy kisebb társaság, akikhez álmosan megérkezem, felveszem a kedves mosolyomat, és megpróbálom elmondani, milyen előnyük származik abból, ha az Opteamust használják. Úgy hiszem, ez a legjobb módja az érdeklődés felkeltésének: megtalálni és tudatosítani a motivációt. Maximum az első két hét lehet nyűglődés, amikor még új a rendszer, rá kell állni, hogy mit, hol, hogyan lehet megtalálni, felvinni, utána már szinte rutinszerűen működik minden. És ekkor kellene elindulni a felfedezésnek, az ötletrohamnak. HOgy bizony erre is, arra is még szeretnék használni a rendszert. Ez van, ammikor tényleg megvalósul, máskor fásultan használják. Nekem az utóbbi nagy csalódás, mivel tényleg hiszek benne, hogy az Opteamus által könnyebb a felhasználó munkája, a főnök pedig egy olyan eszközt kap a kezébe, amelynek segítségével lényegesen hatékonyabb lehet az ellenőrzés és a mindennapi munka is.
Holnap nem számítok új ötletekre, hiszen az adott szervezetnél nagyon komolyan körüljártunk minden kérdést, rengeteg dolgot és cetlit hoztunk létre. Már csak apróbb finomítások jöhetnek szóba szerintem. Kicsit talán hosszúra is  nyúlt a tesztidőszak, de ez megérne egy külön blogbejegyzést.

Valahol sejtettem már a legelején is, hogy ez a blog remek teret ad Gregnek a személyi kultusz építésére. sokáig meglepően visszafogott volt, ám most már azért határozottan látszik, hogy nem tagadja meg önmagát. Persze ezért (is) kedveljük, ezért tart ott ő is és az Opteamus is, ahol. Én pedig a tudta nélkül tartom magam jófejnek azért, mert a megismert gyengéit nem tárom a világ elé, nehogy azt gondolják, hogy ő ember, nem pedig szuperhős. Éppenhogy csak nem terminátor. 😀
A héten először tartottam Opteamus felhasználói oktatást Skype-on keresztül. Olyan már volt, hogy adott helyszínen összegyűlt egy kis csapat és két távol élő-dolgozó társuk nettelefonon kapcsolódott be az oktatásba. Olyan azonban most fordult elő először, hogy én otthon, a többiek is saját kis kuckójukban, s így, egymás képernyőjét nem látva tanuljuk az Opteamus használatát. Izgalmas kihívás volt. Az első fél órában – amikor még csak szoktuk a helyzetet, némi technikai nehézséggel küzdöttünk – rendesen megizzadtam. Utána már elég gördülékeny volt a dolog, lehetett feladatot kiadni, távolból ellenőrizni a létrejött cetliket, dolgokat. Hasznos tapasztalat, hogy a legjobb, ha mindenki előtt van egy gép és maga tapasztalja már az oktatás alatt is, hogy miként tudja használni az Opteamust, nem csupán meghallgatja az oktató előadását.
A héten egy másik oktatásra is elő kell készülnünk, ami azért lesz különleges, mert speciális forgatókönyvet kell rá írni, ketten adunk elő egy kedves "ősfelhasználóval".
Szóval örvendezünk vala, mert fejlődünk, van munkánk, és meglett az új szobabicikli is. 🙂

Ezt most találtam. Muszáj veletek megosztanom. Olyan jó, hogy ilyen sokoldalú. 😉
Megatron azt tervezi, gépeinket transformerré alakítva intergalaktikus hatalomra tesz szert. Hát csoda, hogy a legfőbb autobot, Optimus fővezér meg akarja akadályozni ezt?!
Greg, a minden6ó! :))

… most pedig szépen lassan, fokozatosan felvesszük újra a ritmust. Kíváncsian várom, milyen lesz ez az év. Mivel a 2007. év vége igen sűrűre, eseménydúsra és betegségesre sikeredett, a szokásos előrejelzést sem kaptam meg, hiszen alig találkoztunk Greggel.
Így most csupán találgatásokba tudnék bocsátkozni, azt pedig nem szeretem.

Az viszont bizonyos, hogy már az év elején van munka bőven, de mégis jutott idő fokozatosan hozzászokni a dolgos hétköznapokhoz. Ezúton kívánok mindenkinek nagyon boldog új esztendőt!

Mondanám kapásból, hogy ennél azért egyszerűbb a konzulens élete: vannak feladatok, amiket meg kell csinálnia és kész. Akár könnyűek, akár nehezek, akár rokonszenvesek, akár nem. Ha kész, minden ok, ha nincs kész, az hiba. Az lenne csak a baj ezzel, hogy nem volna teljesen igaz. Igenis, hiába a pénzről szól az üzlet (igen, arról szól!), nekem magamnak sem elég, ha egy ügyfél vagy partner kifizet, hanem ahhoz is ragaszkodom a magam furán érzelgős módján, hogy elégedett legyen velem, sőt, gyakran ahhoz is, hogy kifejezetten kedveljen. El kell hát ismerjem, valóban emberek vagyunk, akik vágynak ilyesmire.

Annyi viszont bizonyos, hogy először a papírforma szerinti kötelezettségeknek kell eleget tenni: nekem szállítanom kell, az ügyfélnek fizetni, a konzulensnek teljesíteni. Ha üzletről van szó, akkor a legelső ezek kipipálása, és azután hozakodhatunk elő a lelkünkkel. Nekem is meg van a magam dolga, amit a userek rajongásért cserébe le kell tennem az asztalra: lezárult ugyanis a mikulás szavazás, és nekiláthatok a győztes "Kimenő levélhez egy attachment is kapcsolható legyen" új képesség megvalósításának. Nem mondom, hogy repesek tőle, mert Oracle9 pl/sql környezetből még csak hasonló funkciók sincsenek támogatva, így magamnak kell egy multi-partos mime levelet összeraknom valahogy. Ahogy te sem tudod milyen is az, hát én is se igazán, de biztos egyszerűbb lesz, mint egy harmonikus férfi-nő kapcsolatot éveken át fenntartani 🙂 Szóval hasítsunk, szeressük egymást, és pihenjünk kicsit. Küldöm ehhez Evetkének a magam férfiasan primitív módján ezt a régi Wreckless Erik számot, egyben köszönöm neki az év legszuggesztívebb posztját!

Melyik főnök-beosztott viszonyban nincsenek viták? Azt gondolom, mindenhol vannak, s ahol két makacs, karakán ember dolgozik együtt, ott ennek az esélye sokkal nagyobb. Nálunk valahogy ez is egészen speciális. Olykor válogatott sértéseket tudunk egymás fejéhez vágni, máskor viszont mint két szívós ökör, bekötve a szekér elé húzunk szó nélkül. Most éppen a válogatott sértések időszakában vagyunk, azt hiszem. De nem gond, hiszen minden évben van egy-két ilyen időszak. Idén ez a harmadik. Ez neked, drága olvasó, nem lehet lényeges, nekem azonban, aki ezt a blogot írom, kifejezetten fontos.

Akkor tudok ugyanis jól dolgozni, ha azt érzem, hogy a munkám a főnököm elégedettségét is kivívja.

Ilyenkor év végén összegez az ember lánya: honnan indultunk, milyen volt az idei év. Ha azt mondom, hogy ez volt a legsikeresebb, egyben a leghúzósabb évem az Alphánál, hidd el, valóban így is van. Rengeteget tanultam, még több hiányosságomra derült fény ebből adódóan. Egyszerűen annyi munka volt, hogy sokszor már a fejlesztéseket sem tudtam követni, amit Greg! elkövetett menet közben. Sokszor mentünk egymás mellett, sokszor kerültünk összeütközésbe, és bizony sokszor igaza volt. De a kakas csípje meg, azért én is ember vagyok, és néha nekem is igazam van. És az emberi kapcsolatokat kezelni kell. Nem működnek maguktól. Kérek szépen pilvaxot, mint régen, némi csapatépítést. De Tompika nélkül.

Amikor egy régi, kedves barát, aki egyben kolléga, távozik a cégtől – hiszem, hogy csak átmenetileg – nagyon nehéz a helyét kitölteni. Mérhetetlen bizonytalansággal tölti el az ottmaradókat a legkisebb konfliktus is. Ezért van, hogy most könnyebben borul a bili. Sajnálom.

Rengetegen választották az idén az Opteamust. Úgy tűnik, sikerült az ASP-vel egy olyan piaci rést kitölteni, amely csak arra várt, hogy felfedezzék. Hát íme, itt a megoldás, csak egy legalább ugyanilyen jövő évet kívánhatok!