Javában tart még a párbaj – tegnap a legjobb három közé jutva ismételhettem meg a bemutatómat, immáron minden érintett munkatárs és a cégvezető előtt. A show végére magamat is teljesen belelovalltam a sikeres bevezetésbe, és ezen a ponton talán meglepő, de számomra nagyon is jólismert érzésem támadt. Akármilyen racionális, célratörő, öltönyös nyakkendős ravasz vén róka tudok lenni ha kell, ugyanúgy nem tudok (és nem is akarok) szabadulni romantikusan naív elképzeléseimtől. Minden ilyen kiválasztást ösztönösen a párválasztáshoz hasonlítok. Gondold bele te is magad egy pillanatra az elsődleges nemi szerepedbe. Amikor téged választ valaki, vajon mit szeretnél tőle hallani? Azt, hogy "az aktuális felhozatalból te voltál a legjobb – ezért téged választottalak"? Én aztán nem, nekem ez nagyon kevés. Én azt akarom hallani, hogy "téged választottalak, mert beléd vagyok szerelmes".
Naívan azt gondolom, hogy lehet belém szerelmesnek lenni, és hogy ugyanez igaz a szoftverre is, amiben nem kevés van belőlem. Az Opteamus egyszerre képviseli a rend szeretetét, de habozás nélkül veti el a régi szögletes megoldásokat, és korszerű, kényelmes rafinériákkal jut azoknál mégis jobb eredményre. Lehet az Opteamust nagyon megszeretni, és én EZT várom (el) mindenkitől, aki csak látja. Boldog Valentin napot mindenkinek, aki szerelmes belénk :)***
Opteamus BLOG 