Helyzetjelentés

A minap találkoztam Hellerkével, aki évekig erősítette az Alpha csapatát. Azt mondta, hogy szerinte Gregnek és nekem lételemünk, hogy néha csatákba bonyolódjunk egymással, ez viszi előre a munkánkat. Egy kis feszültség szerinte nem árt, inkább használ. Érzésem szerint nincs igaza, de mivel tapasztaltabb és bölcsebb, lehet, én nem látom jól a dolgokat. Mindenesetre most, hogy hónapokig nyugalom volt, ismét van némi zűr a levegőben, meglátjuk, merre lendít. Persze valószínű előbb szűnik meg gondnak lenni, minthogy nagyobb problémát okozzon. Ezt csak azért osztottam meg veled, kedves olvasó, mert már azt gondolhatod, hogy nálunk mindig minden rendben, és én folyton áradozom a Főnökről. Nos, ez általában így is van, de persze kellenek a völgyek, hogy értékelni tudjuk a hegyeket. No, erről ennyit. 🙂
Bár még valamit muszáj elmesélnem. Nagyon vicces volt. Nem, ezt mégsem mesélem el. Előbb megbeszélem Greggel. Bocsi. 🙂
Munka: oktatás közeledik. Két kiscsoportban 10-10 embert avathatok be ismét az Opteamus rejtélyeibe. Ilyenkor én is elkezdem bújni a rendszert, hiszen Greg olyan ütemben fejleszti – na tessék, megint dicsérem – , hogy néha már lemaradok egy-egy újdonságról. Olyan helyzetbe pedig nem szeretnék kerülni, hogy valamit a "nebulók" fedeznek fel előttem.
Nem emlékszem, de szerintem nem számoltunk be az Opteamus todo workshop – milyen szép magyaros kifejezés – eredményeiről. Először is szeretném megköszönni mindenkinek a részvételt, aki ott volt, aki nem, az bánhatja, finomak voltak a szendvicsek. 🙂
De félre a tréfával: nagyon tetszett, hogy mindenki aktív volt, hozzászólt a témához. Sokan is voltunk, hatékonyan ötleteltünk, elküldhetjük a főnököt, hogy megvalósítsa mindazt, amiről beszéltünk.