Épp csak készre raktam Tari Laciék Opteamusát (mellesleg rekodidő alatt), épp csak leoktattam egy komplett csoportot az Oracle Adatbázis Adminisztráció rejtelmeire négy álló napon kereszül, de a mai reggel már az autóban talált Bázakerettye felé, hogy egy újabb Opteamus installációt bocsássak útjára. Végtelenre állítom az Európa Kiadó cédét, átsuhanok az új és impozáns M7 völgyhídon, aztán begurulok a célba. Lelkes társasággal találkoztam, ami nem lepett meg, mert az Opteamust kifejezetten az újdonságra fogékony vevők szokták választani. Ahogy Gábor (a helyi főnök) rövid bevezető szónoklatában el is mondta mindenkinek: az Opteamust a felhasználók vagy utálják, vagy annyira imádják, hogy gyakran még otthonról is, munkaidőn túl is használják. Hidegen viszont senkit se hagy.
Bővebben: “Különb a Deákné vásznánál?”
Tanulni, tanulni, tanulni
Csabóc küldött nekem a minap egy emilt, miszerint végre kezdek belejönni a blogolásba. Na, ettől olyan pánikba estem, hogy minden szó leirását kétszer is meggondolom. Seráfütty.
A héten a "bohókásnak kinéző" főnök tanfolyamot tart. Ez önmagában nem különösebb hir, hacsak azt nem nézzük, hogy én nem tudok részt venni a tanfolyamon. Mert ugye nem vagyok egy oracle-zseni, de az alapozó tanfolyamokon már ragadt rám némi tudás. Greg! – ez a te érdemed! 🙂 Na szóval az a lényeg, hogy nem vagyok jelen az oktatáson, amit nagyon-nagyon bánok. Persze lehet, hogy egy szót sem értenék az egészből, de – minden túlzás nélkül – Greg annyira érdekesen tálalja a tananyagot, hogy legalább kedvem támadna megtanulni mindent ahhoz, hogy felfogjam az elhangzottakat.
A héten egy olyan opteamus-bevezetésen dolgozom, ami különösen érdekes számomra. Olyan alapitvány munkafolyamatait ismerem meg, amelynek én magam is lelkes támogatója vagyok. Teljes a bezsongás. A részletekről később..
Ismerőstől vásárolni…
Részemről ez azt jelenti, hogy jobban megbízom az eladóban és annak szándékaiban, viszont kicsit kevésbé a termékében. Mint amikor a szomszédasszony kínálja a sütit. Biztos lehetek benne, hogy friss és nekem szánták, de ki tudja hogyan készült… Ha elegáns cukrászdába megyek sütiért, nem vagyok benne biztos, hogy nem a tegnapit kapom-e, viszont biztos vagyok benne, hogy a cukrászmester odafigyelt és nem kapok szalmonellát. Tari Laci az Opteamus kiválasztásának legelső szempontjaként említette ismeretségünket. Ez nekem annyit jelent, hogy bízik a jószándékomban, de magasra fogja tenni a mércét a termék képességeivel és minőségével kapcsolatban. Állok elébe 🙂
Második szempontként azt említette, hogy az Opteamus legendás rugalmasságára feltétlenül szüksége van, mert új üzletága még csak most van indulóban, és nem minden üzleti folyamata olyan precízett megtervezett, ahogy azt egy klasszikus CRM szoftver meg szokta kívánni. Egy klasszikus folyamatszervező meglehet azt mondaná erre – akkor az Ő üzletága eleve kudarcra van ítélve, a káoszt felesleges szoftveresen megtámogatni. Én – húsz év nagyvállalati IT munka után – azt mondom, a folyamatok precíz megszervezése, definiálása és adatainak lemodellezése nem az egyetlen helyénvaló megközelítés, és eleve csak akkor működőképes, ha kellően szűk területre fókuszál, ahol kellően egyszerű folyamataink vannak. Próbáld meg egy hétvégéd "folyamatait" leírni… Hát erről beszélek. A valós élet nem folyamat-orientált. Ahogy az Opteamus sem. És hogy mennyire működőképes, azt Tari Laciék példáján hamarosan láthatod.
Együtt vadászni jó
Ma ültünk egymás mellett édeskettesben – egyikünket ez nagyon inspirálja, másikunkat kicsit hátráltatja – az irodában. Tesszük a dolgunkat, már-már gépiesen, bejövő kérések rögzítése, hibák javítása. De ma igazán nagy feladatot találtam Neki. Bizony! Imádom, ha egy hiba nálam jön ki először. Ez jó nekünk, jó a felhasználónak. Inkább nálunk jöjjön ki, mint a nyájas olvasónál – akarom írni, a kedves Opteamus felhasználónál.
Szóval a mai délutánunk úgy telt, hogy én tálaltam a hibát, amit órákon át őrizgettem csak neki, ő pedig megpróbálta – szintén órákon át – kibogozni a baj eredetét. Egyre rondább és hosszabb hibaüzeneteket kapott a megoldási folyamat során, és ami döbbenetes volt számomra, egyre nagyobb elégedettséggel nyugtázta a már teljes képernyőt betöltő errorleírást. Amikor ezt írom, még nem oldotta meg száz százalékosan, de arcán látszik – ilyenkor kérdezni nem merek – hogy bizony, ő már látja a kiutat. Jó vadászhoz méltón becserkészi azt a vadat és amikor eljő a pillanat, elégedetten leteríti. Hát ilyen ő, ezért lehet kedvelni. Néha… 😉
Szerintem iszonyatosan jó
Aki a kommenteket is olvassa, annak feltűnhetett, hogyan alakul kis románcunk Tari Lacival. Blogunk mondhatni máris elérte célját, mert személyében nemhogy érdeklődőt, de minden bizonnyal vevőt is találtunk. Maga a blog mint műfaj ráadásul meg is ihletett mindkettőnket, így mostantól itt helyben nyomon követheted, hogy mire jutunk egymással, hogyan vezetünk be egy Opteamust élesben, és ha minden jól megy, hogyan használják majd azt. Én posztolok, ők kommenteznek, te pedig kukkolod. Hát akkor: showtime!
Bővebben: “Szerintem iszonyatosan jó”
Információáramlás
A kifejezés több dolgot is jelenthet: nyilván az emberek, munkatársak közötti formális vagy éppen informális információk cseréjét egyfelől. Másfelől a cégek, ügyfelek adatainak rendszerbe való tömeges áramoltatására is gondolhatunk, de ugyanez érvényes az ellenkező irányra is, azaz az információk rendszerből való kinyerésére.
Nos, sokszor találkozom a bevezetések során azzal a kérdéssel, hogy mi lesz akkor, ha a kezdeti beállítások során nem tudnak tömegesen minden céget betölteni a felhasználók, hanem menet közben keletkezik egy-egy új attribútum megjelenítésére igény. Például Zsóka kérte tőlem nyáron: a keresések során nem szeretnének bizonyos cégeket látni, merthogy „alvó” cégekről van szó. Nevezzük ezen cégeket passzív ügyfeleknek, s máris kínálkozik a megoldás: hozzunk létre egy mezőt, amelyben választható, hogy az adott cég passzív-e. Aki igen, azokat kijelöltük, a keresésekben pedig ezentúl választható, hogy a nem passzív cégeket szeretnénk látni.
Máris naprakész, aktuális lista van előttünk. Nincsen tehát gond sem az utólagos betöltésekkel, sem az új tulajdonságok felvételével. Nálunk tehát áramolhat szabadon az információ, mint másokban az energia… 🙂
Új feature: számított mező
Ha új ötlet vagy kérés érkezik, mindig arra törekszem, hogy azt ne az adott felhasználó egyedi problémájaként, hanem minél általánosabb problémaként kezeljem. Igy persze bizonyosan több időt vesz igénybe az új feature tervezése és a fejlesztése, de szerencsés esetben olyan széleskörűen használható, általános képességet kapok eredményképpen, ami nem csak az aktuális ügyfélnek, nem csak az összes többi ügyfélnek, de magának a szoftvernek is előnyére válik, növelve a jövőbeli eladások esélyeit. Aktuálisan is agyalok egy ilyenen – elmesélem…
Bővebben: “Új feature: számított mező”
Sokrétű megoldás
Szakmaiság vagy éppen szórakoztatás? Ez az első pillanattól kezdve nem volt különösebb dilemma, lévén hogy termékblogot írunk. Greg a megtestesült szórakoztató szakmaiság jómagam pedig inkább csak a töltelék.
Mostanság sokat járok egy bizonyos hetilap szerkesztőségébe, és megdöbbent, ahogyan elveszik a rengeteg információ. Ahogyan hétről hétre felesleges idő megy el az értekezleten az eddigi dolgok felidézésével, megvitatásával. Kettőt hátra, egyet előre. Kicsit fura állapot, ahogyan a legtöbb ilyen szituációra csak annyit tudok mondani: használjunk inkább Opteamust! Fura.
Webmarketingből egyes
Azt kommentezi Tari Laci, hogy nem Santoriniről kéne írnom, hanem nagyon konkrétan arról, mi az előny, amihez hozzájutna ha mint cégvezető Opteamust használna. Nem ez a klasszikus (most éppen marketinges) szabály lesz az első, amit az Opteamus kapcsán felrúgunk. Hadd mondom el egy saját példán keresztül, hogy ezt most miért is…
Nemigen szoktam tévézni, akkor is lehetetlen időpontokban. El szoktam kapni a Discovery Channel Amcsi motorok sorozatát, ami valóságshow-szerűen mutatja be a nagyon dögös, egyedi morokat készítő Teutul család munkanapjait. Sem az autókat, sem a motorokat nem kedvelem különösebben. Nem hiszem, hogy valaha is lesz motorom. Az Orange County Choppers brigád ökörködését és példamutató igyekezetét azonban ebben a formában tálalva kifejezetten díjazom, annyira, hogy nem is kapcsolgatok tovább, ha felbukkannak a képernyőn. Nem érdekelnek a köbcentik és az úttartás. Nem vásárolni akarok. Most legalábbis nem. Csupán szórakozni. Aki szórakoztat, azt szeretik, nézik és olvassák a népek – elég ha csak a napirajz.hu döbbenetes látógatószámára gondolsz, és ez a szám még döbbenetesebb, ha melléteszed egy akármilyen üzleti weboldal statisztikáját, amit a klasszikus marketingszabályok szerint terveztek. Részemről elsősorban szórakoztatni szeretnék. A többi már magától fog menni.
Lacinak persze igaza van, hogy abban a többiben azért érdeminek kell lennünk, de lesz itt részletekbe menő szakmaiság bőven, ha majd a konkurencia és a nagyközönség lelkesen vagy szkeptikusan idekommentezik. Részemről nagyon sok mondanivalóm van, dobj fel akár te is egy témát, haladhatok akár arra is (ahogy Tari Lacinak is el fogom még mondani, mit profitálhatna). Szóval: kommentezz, szólj hozzá!
Káoszvadászok
Néha úgy érzem, káoszvadászok vagyunk. Persze nem átmulatott esték után, hiszen olyankor teljesen más gondolataim vannak, egyészen másnak érzem magam. De ez egy másik ügy. 🙂
Greg az igazából, aki keresi azon cégeket, ahol i"nformációs káosz" van, hogy azután látványosan és gyorsan Opteamus által rendet vágjunk a nagy halom információ között. Azután jön az oktatás, ahol sok ismeretlen embernek próbálom elmondani, mennyivel könnyebb és hatékonyabb lesz a munkájuk az opteamus által. Ők pedig hitetlenkedve néznek rám majd egy órán keresztül, aztán szépen, lassan látom azt a kacér csillogást a szemekben, hogy bizony, ez az, ami nekünk kell! És ez az én motivációm!
Szolgálati közlemény: Aki látja az UHB-773 rendszámú kék XT 600-as motort, szóljon nekem, mert az enyém! Ellopták és hiányzik. Köszi
Opteamus BLOG 