Részemről ez azt jelenti, hogy jobban megbízom az eladóban és annak szándékaiban, viszont kicsit kevésbé a termékében. Mint amikor a szomszédasszony kínálja a sütit. Biztos lehetek benne, hogy friss és nekem szánták, de ki tudja hogyan készült… Ha elegáns cukrászdába megyek sütiért, nem vagyok benne biztos, hogy nem a tegnapit kapom-e, viszont biztos vagyok benne, hogy a cukrászmester odafigyelt és nem kapok szalmonellát. Tari Laci az Opteamus kiválasztásának legelső szempontjaként említette ismeretségünket. Ez nekem annyit jelent, hogy bízik a jószándékomban, de magasra fogja tenni a mércét a termék képességeivel és minőségével kapcsolatban. Állok elébe 🙂
Második szempontként azt említette, hogy az Opteamus legendás rugalmasságára feltétlenül szüksége van, mert új üzletága még csak most van indulóban, és nem minden üzleti folyamata olyan precízett megtervezett, ahogy azt egy klasszikus CRM szoftver meg szokta kívánni. Egy klasszikus folyamatszervező meglehet azt mondaná erre – akkor az Ő üzletága eleve kudarcra van ítélve, a káoszt felesleges szoftveresen megtámogatni. Én – húsz év nagyvállalati IT munka után – azt mondom, a folyamatok precíz megszervezése, definiálása és adatainak lemodellezése nem az egyetlen helyénvaló megközelítés, és eleve csak akkor működőképes, ha kellően szűk területre fókuszál, ahol kellően egyszerű folyamataink vannak. Próbáld meg egy hétvégéd "folyamatait" leírni… Hát erről beszélek. A valós élet nem folyamat-orientált. Ahogy az Opteamus sem. És hogy mennyire működőképes, azt Tari Laciék példáján hamarosan láthatod.