Különb a Deákné vásznánál?

Épp csak készre raktam Tari Laciék Opteamusát (mellesleg rekodidő alatt), épp csak leoktattam egy komplett csoportot az Oracle Adatbázis Adminisztráció rejtelmeire négy álló napon kereszül, de a mai reggel már az autóban talált Bázakerettye felé, hogy egy újabb Opteamus installációt bocsássak útjára. Végtelenre állítom az Európa Kiadó cédét, átsuhanok az új és impozáns M7 völgyhídon, aztán begurulok a célba. Lelkes társasággal találkoztam, ami nem lepett meg, mert az Opteamust kifejezetten az újdonságra fogékony vevők szokták választani. Ahogy Gábor (a helyi főnök) rövid bevezető szónoklatában el is mondta mindenkinek: az Opteamust a felhasználók vagy utálják, vagy annyira imádják, hogy gyakran még otthonról is, munkaidőn túl is használják. Hidegen viszont senkit se hagy.

A következő hónapnak az a tétje, hogy a pilot felhasználásra kijelölt féltucat munkatárs meg tud-e barátkozni az Opteamusszal, mint a leváltásra itélt régi access célprogram utódjával. Gábor és Csilla mint tulajdonosok úgy gondolják, hogy az Opteamus rugalmasságát a végletekig kihasználva, meg lehet közelíteni a régi program egyszerűségét és kényelmét, ugyanakkor sokkal biztosabb működést és ezernyi pluszfunkciót nyernek majd. Ha nem sikerül a kölcsönös megbarátkozás a csapat és az Opteamus között, akkor nincs tovább gyereknap, jön egy klasszikus dobozos célprogram a maga szürke rublikáival, lehet elfelejteni az eddigi szokásokat és ahhoz KELL majd igazodni.

Nem egy leányálom egy konkrét cég konkrét célfeladatára készített programmal versenyezni. Egy egyedi fejlesztett célprogram általában azt a kevés funkcióját pontosabban és egyszerűbben tudja végrehajtani, mint ugyanazt egy afféle általános célú alkalmazás, mint amilyen a miénk is. Nagyon alaposan és céltudatosan kell kitalálni, beállítani és tálalni a dolgokat, hogy a felhasználók úgy érezzék – az ő Opteamusuk kifejezetten nekik készült, és igazából egy klasszikus kinntlevőségkezelő szoftver. Akkor éreztem, hogy rendben lesznek a dolgok, amikor a szép Deákné a bemutató végén lelkes önkéntesnek jelentkezett a pilot csapatba, és végül be is verekedte magát a kezdő keretbe, ahonnan a főnökei eredetileg kihagyták volna. Az elkövetkező hónapban így vele is sűrűn találkozhatom emailben, telefonon és az Opteamuson keresztül, mert az az 500 kilométer vezetés egy kicsit sok nekem 😉

Köszönöm a friss kiflit, a kávét és a tortát, és kívánok jó munkát mindnyájuknak!