Régen határozottan ragaszkodtam a szövetnadrág, fehér ing és nyakkendő kombinációhoz, mind magam, mind minden konzulensünk esetében, akik ügyféllel találkoznak. Mostanra ebből engedtem már valamennyit, mert meglepő módon maguk az ügyfelek is sokkal sportosabban öltözködnek, mint azt valaha is gondoltam volna. A minap például volt egy kis lelkiismeret furdalásom, ahogy a Nick Cave koncertet követően öltönyben ugyan, de kékre festett hajjal látogattam meg az ismeretlen társaság ismeretlen pénzügyi igazgatónőjét. Bizonytalanságom csak az első pillanatig tartott, amikor is elém toppant a huszonkevés éves, durván szőkített, rövidhajú, szűk fekete ruhácskába és szegecses övbe öltözött tárgyalópartnerem. Másnap már sokkal bátrabban választottam szines inget az addigra kicsit lilásba forduló hajszínemhez, de aznapi igazgató vendégem ismét túltett rajtam rózsaszín pólójában és korallszinű mokaszinjában :))) Harmadnapra azért visszacsináltattam a normális hajszínemet, makulátlan fekete zakót és fekete nyakkendőt vettem, felcsatoltam a fekete bőrszíjas Swarovski órámat – így aztán meg is kaptam a velem szemben felsorakozott féltucat nyakkendő nélküli igazgatótól, hogy milyen szokatlanul elegáns vagyok 😦 A tegnapi munkaebédhez Tündével már csak szürke nagyvárosi terepszínű shortban és hozzávaló vékony us army álcakabátban ugrottam ki, és ezúttal teljes volt az egyezés – ő ugyanis fehér ujjatlan trikóban és kisvakond jellegű kék halásznadrágban és érkezett. Micsoda világban élünk…
Magyarázkodom, de miért is?
A minap beszélgetésbe elegyedtem egy számomra kifejezetten szimpatikus fiatalemberrel. Ez már magában is fura, mert mostanság ritkán kötök új ismeretségeket. Az viszont kifejezetten frusztráló volt, hogy amikor ott tartottunk, hogy hol dolgozom, mondtam, hogy á, biztos nem ismered a szoftvert, ami a cégünk terméke. Mondta, hogy azért kiváncsi volna rá, melyik az:mondtam, Opteamus. Erre rávágta kedves főnököm nevét, majd azt is közölte, hogy ismeri a blogot. Még jó, hogy ültem. Részemről a döbbenet, majd gyors témaváltás. Utálom, ha ennyire összeérnek a szálak.
Ja, és azt is mondta ez a kedves fiatalember, hogy én folyton dicsérem a főnökömet. Zavartan mondtam, hogy nem is. De közben de is. Merthogy az a helyzet, hogy ezen a blogon Greg a szakmai tényező, én pedig az emberi. Ilymódon én nem tudok különböző algoritmusokról, programozási kérdésekről értekezni többszáz, netán többezer karakterben, merthogy nem vagyok Oracle expert. meg egyébként sem. Tehát írok a hétköznapokról, dícsérem a főnököt. Azt pedig mégsem írhatom ide, hogy már napok óta nem állok szóba vele, meg ez és az a problémám vele, mint emberrel vagy éppen mint főnökkel. Pontosan azért, mert függő viszonyban vagyunk. Én függök tőle.
Ha pedig az opteamus kapcsán írok róla, az azért pozitív, mert az Opteamus jó. de tényleg.
Persze, néha nekünk is van vérre menő konfliktusunk, mérhetetlenül dühös és elkeseredett tudok lenni miatta sokszor, de az nem ide tartozik. Arról sem írok, hogy milyen konfliktusom van az irodában üldögélő kolléganővel és miatta Greggel. Ill. Greggel nem, mert ő a homokba (vagy hova) dugja a fejét ennek kapcsán.
Na, most jól megmagyaráztam a bizonyítványt. Higgyétek el, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.
Workaholic
Nem tudom miért, de mostanában egyre többször elgondolkodom a "mire is vágyom most igazán" kérdésen. Meglehet, hogy szegénységi bizonyítvány, de rendre arra jutok, hogy egy kellemes hegyvidéki szanatórium csendjére vágyom. Két szabad, telefon- és emailmentes hétre, ahol senki által nem zavartatva megcsinálnám azokat az Opteamus körüli munkákat, amikkel elmaradásban vagyok. Nem biztos hogy ez normális késztetés, asszem ezt hívják munkamániának. Meggyőződésem, hogy a rutin hétköznapok egyszerűen nem alkalmasak a kreatív, minőségi munkavégzésre, és ennek a meggyőződésemnek egyenes következménye, hogy a szigorúan vett munkaidőn kívül sem állok le. Sőt. A szívemnek igazán kedves feladatokat csakis ilyenkor veszem elő. Asszem beteg vagyok. Workaholic.
Időhiányban
Ismét az emberi hang szól: kevés a rendelkezésre álló 24 óra. Jelenleg két bevezetés fut párhuzamosan, bármikor szólhat egy harmadik megrendelő, hogy namosteljöttapillanat, induljunk neki, így aztán a blogírás is elmaradt. Greg is, Evetke is a munka frontján tevékenykedik.
Ezen a stresszen csak a tea és az egészmogyorós keserűcsoki segíthet.
Jut eszembe: jóhírünk is van ám! Az elmúlt héten lezajlott az ISO audit. Mivel az elmúlt évhez képest lényegesen jobban rákészültem, simán vettünk minden akadályt. Felkészülten, szépen, Opteamussal felvértezve vártuk Zoltánt, aki jött, kérdezett, elégedett volt és hogy KOrda György pókerszlengjével éljek: Igen! Megadta! 🙂
Állítólag majd kapok érte vállonveregetést, mert az jót tesz nekem. És tényleg.
No, most ilyen rövid leszek, mert megyek vissza Opteamust setupolni mindenki megelégedésére.
Múzsáim az új ügyfelek
Ami azt illeti, én is nyakig benne vagyok a munkában, az pedig mindig jót jelent. Sokadszorra vettem észre magamon, hogy egy új bevezetés kapcsán felmerülő igények inspirálnak a legjobban. Egy-egy új bevezetés kapcsán képes vagyok akár évek óta halogatott fejlesztéseket is azonnal megcsinálni, amelyeket addig alacsony prioritással fektettem. Alien fejtegette egyszer valahol, hogy a pornószakma is az újdonság varázsán alapszik, mindig a legújabb sztárok a legizgalmasabbak. Effajta hatásmechanizmust figyeltem meg magamon is. Persze le lehetne ezt úgy is vezetni, hogy ugyanaz a kérés súlyosabb, ha egy új bevezetés sikere múlik rajta, mintha "csak" egy jól működő helyszín komfortját növeli – de ez csak belemagyarázás lenne. Nincs mit tenni – az új mindig izgalmasabb. E miatt persze nem kell aggódniuk a régi ügyfeleknek, mert az új fejlesztések jellemzően teljesen általános és mindenki által kihasználható új képességként kerülnek bele a szoftverbe. Bárki is inspirál, mindnyájan profitálunk belőle 😉
Felpörögve
Joggal kaptam feddést – most éppen – szeretett elöljárómtól, ugyanis hetek óta nem írtam a blogra. Kivételesen ez nem valamiféle lázadás vagy konfliktus megtestesülése. Egyszerűen annyi minden történt mostanában, hogy elfelejtettem eme kötelezettségemnek eleget tenni.
Legközelebb gyártok is magamnak egy todo cetlit és felveszem az aktuális listámra. 🙂 Hohó, ismét előjött az ismétlődő kérdés, amit éppen a minap tettem fel neked, Greg, emlékszel?
Hogy mi is történt mostanság? Elsősorban kitavaszodott. Ez férfiakra és nőkre nézve egyaránt bezsongással jár, legalábbis nekem határozottan úgy tűnik. Én speciel zsongok. 🙂
Fürdőszoba-profilú megrendelőnk fejlesztéseket kért, valamint az eddig használt rendszerrel való összekapcsolást. Ezt – a feladatokat igazságosan leosztva – sikerrel megoldottuk.
Közben jött egy szentendrei cégtől megrendelés, őket örömmel elvállaltam, úgyis vágytam a szabadba. Zötyögtem a héven, sétáltam a friss levegőn és hihetetlenül gyors bevezetést tudhatok félig a hátam mögött. Azért csak félig, mert az excelek betöltése és némi csiszolgatás még hátra van. Egyébiránt nagyon jól állunk. Elfoglalt ember az ottani igazgató, ám ennek megfelelően pörög is az agya elég sebesen. Igazán flottul, lényegre törőn tudunk mindent megbeszélni. Élmény ez a munka.
Jut eszembe, jövő héten ISO audit. Mindent előkészítettünk, jöhet Zoltán.
Milyen szép!
… jegyezte meg teljesen spontán Borcsa, akinek a minap mutattam meg, hogyan ismeri fel az Opteamus a magyarul ragozott szövegeket. Neki ez nem volt akkora újdonság, mert maguk is magyar nyelvi szótövező fejlesztésen dolgoznak, de a nyitóoldal kinézete mégis megragadta. Roland barátunk is mondta már, hogy nála egy hírlevél tipikusan olvasatlanul a kukában végzi, de a miénk egyszerűen tetszik neki, így mégis beleolvas 🙂 Mindig örülök, amikor effajta pozitív visszajelzést kapok, mert nagyon is tudatosan terveztük meg a termék, a www.opteamus.com weboldalunk, de még a hírleveleink kinézetét is.
A kezdeti időkben az Opteamus "Classic" skinje kékben és szürkében virított, négyzetes nyomógombokkal: szigorú, üzleti kinézete volt, mint egy frissen átadott börtöncellának, ugyanakkor mégis egyedi volt. Craft és Egér szakértő véleménye döbbentett rá, hogy ha az Opteamus újszerű adatkezelő koncepcióját egy szokatlan kinézettel párosítjuk, akkor a néző egészen egyszerűen elbizonytalanodik és elveszti a biztonságérzetét. Erre adott válaszunk az "XP" skin, ami a Windows XP színvilágát felhasználva legalább vizuálisan az ismerősség érzetét kelti, ezzel elősegíti, hogy a néző konfortérzete megmaradjon, és ebben az állapotában találkozzon az Opteamus egyedi képességeivel. Asszem sikerült.
Ha kérhetnél, te milyen Opteamus Skint kérnél?
Iso-ra gyúrunk
Bizony, közeledik a május, amikor hőn szeretett ISO auditorunk ismételten ellátogat hozzánk,felteszi szigorú kérdéseit, mi pedig Greggel pajkosan összekacsintva sorra megválaszoljuk azokat. Persze a pajkos összekacsintás csak azután jöhet, hogy túlestünk a kötelező körökön: pénzügyi adminisztráció, munkaköri leírások, papíralapú dokumentumok – az a néhány, ami még van – bemutatása.
Mert bizony ezek után hátradőlünk, Zoltán, az auditor is tudja, hogy innentől lényegében sétagalopp az egész hivatalos ellenőrzés. Mert itt van nekünk az Opteamus.
Szoktam említeni oktatásokon is, azon cégeknél, ahol van ISO auditálás – és már a legtöbb partnerünknél van -, hogy ha esetleg az elején nyűgnek is érzik a "plusz" dokumentálást, elhihetik, az auditor el lesz ájulva az Opteamustól.
Könnyedén bemutathatjuk, hogyan dokumentáljuk a szerződéseket, megrendeléseket, egy-egy üzletkötést az elejétől a végéig, a hibajegyeket, a beszállítók minősítését, a kollégák bizonyítványmásolatait és még sorolhatnám.
Már-már vicces volt a tavalyi audit, amikor minden kérdésre azt a választ adtuk: ott van az Opteamusban. De tényleg ott volt. És át is mentünk a vizsgán. Reméljük idén ugyanilyen oldott lesz az idei audit is.
HOUG 2008
Már vagy négy éve nem jártam a HOUG-on, arra számítottam, hogy már csak elvétve látok ismerős arcot. Hát ehhez képest úgy éreztem magam mint a születésnapomon, ahol szépen egymás után fogadtam a vendégeket, mindenkivel elbeszélgettem 2 percet, aztán mire ezzel végeztem, már záróra is volt :))) Szóval még mindig sok-sok ismerős, döntő többségük lelkesen üdvözöl. Nem csak potenciális, de aktuális ügyféllel is összetalálkozom (praktikusan a wellness blokkban). Doranskyval jó félórát töltünk el megismerkedésünk ürügyén, azt hiszem a szokásos kétpercekhez képest ez elég sokatmondó gesztus.
Az előadásomra szépen bejönnek a barátok és érdeklődők, és remélem, hogy rajongóként távoznak onnan. Arról beszélek, hogy az üzleti blog lényege: a céges weboldal és a személyes blog előnyeit összeadni, valahogy úgy, ahogy feleségnek egyszerre szeretnénk úrinőt és szexistennőt. Többeket lázba hozok, akik az előadást követően lelkesen vallják meg, hogy hasznos lökést adtam nekik. Szeretném majd látni azokat az új blogokat, ahol majd öles betűkkel virít, hogy én inspiráltam őket! 😉
Sietős léptekkel lépek le a gálavacsoráról, hogy még normális időben hazaguruljak. A lobbyn átmenve jobbról parádés dekoltázsra leszek figyelmes, majd Détár Enikő arcát azonosítom felette. Mellette Jakupcsek Gabriellát veszem észre, súlyosan összeakad a tekintetünk, de ekkor már teljesen ki van csavarodva a nyakam, mert lassítani nem lassítok a lépteimen :))) Elfordulok, megállíthatatlan cowboyként kilépek az ajtón, aztán padlógáz… Viszlát Siófok!
A megállíthatatlan cowboy – új fejlesztés
Nem is emlékszem pontosan, hogyan hangzott a meghatározás anno, de a lényeg, hogy eddigi egyetlen kettesben töltött – mindmáig emékezetes – vacsoránk, azaz fagylaltozásunk során valami szívós, ám logikás vadnyugati emberkének titulált engem az én kedvenc főnököm. Igen, most – szokás szerint – ismét jóban vagyunk, s olyan ritkán látom, hogy néha komolyan hiányzik. De el nem mondd neki, kérlek. 😉 Nos, a mélypontokon rendre eszembe jut ezen bíztatása, és Greg nem kevésbé vadnyugati tekintete. Kicsit olyan ő szerintem, mint egy valódi vadnyugati, belevaló fickó: gyűjti-gyűjti a tennivalókat, megy a konok feje után, – ilyenkor kártyáznak és isznak (a vadnyugaton) – majd egy valahonnan érkező löket hatására egy nap alatt elvégez egy olyan Opteamus fejlesztést, amin egyébiránt már fél éve agyal, az ügyfelek nyúznak, kérnek, követelnek.
Majd jön szerdán – a mi napunkon – büszkén, mint egy alphahím, vagy a vadnyugati példánál maradva a fickó, akire igazán magas vérdíjat tűztek ki, s mosolyogva előadja zseniális fejlesztését. Döbbenetes. és félelmetes is. De bevallom, ezen húzásai miatt (is, és mert a zord tekintet érző szívet takar) a végsőkig tisztelem.
Tegyük egy kicsit kézzelfoghatóbbá a dolgot: egyik ügyfelünk tömeges adatbetöltést szeretne végezni az Opteamusba rendszeresen, mondjuk hetente. Az adatbázis viszont, amit betöltene, nem feltétlen megbízható, az interneten náluk regisztrálók adatait tartalmazza, olykor fals vagy rossz adatokkal. Így teljesen át kellett alakítani az importot, mivel az automatikus betöltés nem jöhetett szóba, közbeszólt az emberi tényező. Most egy első ránézésre bonyolult, ám felhasználóbarát import felületet készített a Kedvenc Cowboy, megoldva a kézi betöltés kombinálását az automatikussal. (folyt.köv.)
Opteamus BLOG 