Workaholic

Nem tudom miért, de mostanában egyre többször elgondolkodom a "mire is vágyom most igazán" kérdésen. Meglehet, hogy szegénységi bizonyítvány, de rendre arra jutok, hogy egy kellemes hegyvidéki szanatórium csendjére vágyom. Két szabad, telefon- és emailmentes hétre, ahol senki által nem zavartatva megcsinálnám azokat az Opteamus körüli munkákat, amikkel elmaradásban vagyok. Nem biztos hogy ez normális késztetés, asszem ezt hívják munkamániának. Meggyőződésem, hogy a rutin hétköznapok egyszerűen nem alkalmasak a kreatív, minőségi munkavégzésre, és ennek a meggyőződésemnek egyenes következménye, hogy a szigorúan vett munkaidőn kívül sem állok le. Sőt. A szívemnek igazán kedves feladatokat csakis ilyenkor veszem elő. Asszem beteg vagyok. Workaholic.