Azt hittem, már sose veszem hasznát az amerikai különleges kiképzésemnek. Mert hol is van Magyarországon olyan CRM rendszer iránt érdeklődő nagyobbacska cég, ahol ne egyetlen egyszemélyi vezetőt kellene meggyőzni a beszerzés hasznosságáról? Hol van olyan cég, ahol felsővezetők, középvezetők, tanácsadók kollektíven választanak szoftveres megoldást? Hát most végre találkoztam egy efféle rendes kihívással, ahol a tanultak szerint számtalan különböző embert kellett meggyőzzek az Opteamus előnyeiről, informatikust, íróasztalost, kereskedőt, középvezetőt, felsővezetőt, mindenkit. Nem kevés naptári hónapba, és nem kevés munkaórába került, hogy sikerüljön a dolog, de nyilván sikerült. Annak rendje és módja szerint alulmaradt az öltönyös és a kockásinges konkurencia is, és most ismét megmutathatjuk, hogy az Opteamus közepes vállalatméret esetén különösen erős. Egy 10-50 fős szervezet maximálisan tud profitálni az Opteamus csapatmunka képességeiből, és elérhető áron tud olyan testreszabási munkákat megfizetni, amelyeket fontosnak és praktikusnak gondol. Örvendezzünk!
Ki az a John Galt?
Olvastam ezt a hamar legendássá vált "Tőlem ezért nem kapsz munkát" című Jakab Andor cikket. Most a Balaton mellett kiolvastam végre Ayn Rand Atlas shrugged (Veszett a világ) című regényét is, és az összecsengés igen komor gondolatokat ébresztett bennem. Egy pillanatra teljesen világossá vált, miért is éreztem mindig úgy, mintha térdig érő vízben futnék előre. Persze, kifogásokat keresni nagyon is könnyű. Mentségemre szolgáljon, hogy a kifogásokat én nem a munka helyett használom, hiszen felismerés ide, kifogás oda, részemről folyamatosan, és keményen húzom az igát, még ha a washingtoniak és a paraziták folyamatosan vissza is húznak. Hank Rearden vagyok, az ember aki kitalált valamit, aztán nyomja és csinálja, a tisztes haszon, a személyes dicsőség, de leginkább valamiféle belső késztetés miatt… Ki tudja meddig jutok? És ki az a John Galt?
Rendkívüli CRM kihívások
Egyik aktuális CRM projektemmel kapcsolatosan rendre egy régi sci-fi novella jut eszembe. Éjnek idején szirénázó katonai rendészek és páncélozott fekete autók gyűjtik össze a fizikusok színe-javát. A vezénylő tábornok levetít nekik egy borzasztó gyenge minőségű kémvideót, amin kivehető, ahogy egy orosz kísérleti csészealj a levegőbe emelkedik, majd megdöbbentő manővereket végez. Senkinek sem kell külön elmagyarázni, miféle előnyt jelent az antigravitációs meghajtás a Kreml urainak a kezében. A tudósok ezek után magukra maradnak a frissen hegyezett ceruzáikkal és jegyzettömbjeikkel, hogy életük legintenzívebb brainstormingja kezdődjön meg. Ötlet ötletet követ, mígnem egy hónap múlva a pazarul felszerelt laborban sikerül megkonstruálni az első levitációs prototípust, ami ugyan még nem fickándozik úgy, mint a látott, de minden korlátot ledönt, amit eddig a témáról gondoltunk. Nyilvánvaló – ha nem játsszák el nekik a színházat a kamuvideóval, soha nem szabadult volna fel ennyi kreatív energia.
Valahogy így érzem magam én is az aktuális CRM projektemben, ami több szempontból is a lehetetlennel határos, de aminek kellően nagy a tétje ahhoz, hogy felpiszkálja bennem az őrült tudóst. Kihegyeztem a ceruzáimat, sok papírt telerajzoltam a vázlataimmal, és sok éjszakán vagyok túl a monitor előtt. Az alap Opteamus CRM rendszerhez olyan extrákat csinálok, amiket magam sem hittem volna. Akármilyen nehéz ügy, egyben egészen bizonyos vagyok: senki sem tud jobb CRM megoldással kirukkolni, mint amivel én fogok…
Kívánni fogják
Alvin Toffler a Hatalomváltás című könyvében írta az alábbi definíciót: "A hatalomnak három forrása van. Az erőszak, a gazdagság és a tudás. Az erőszak a legkevésbé rugalmas, a gazdagság rugalmasabb, de minden kétséget kizáróan a legmagasabb minőségű hatalmat a tudás adja…
…Egy szülő megpofozhatja a gyerekét (vagyis erőszakot alkalmaz), lekenyerezheti vagy megzsarolhatja egy dollárral (tehát pénzt vagy azzal egyenértékű ösztönzőt alkalmaz), vagy – ami a leghatásosabb – úgy alakíthatja ki az értékrendjét, hogy a gyerek kívánjon engedelmes lenni."
Nemegy cégvezető a CRM rendszert fegyvernek tartja, amelyet a saját kereskedőik halántékához nyomhatnak, remélve, hogy ettől jobban fognak dolgozni. Ennél okosabb cégvezetők jutalommal vagy büntetéssel ösztönöznek a CRM szoftver használatára. És lássuk be, erre szükség is van, mert a legtöbb CRM szoftvert önként az életben nem venné a kezébe egyik kereskedő munkatárs se, mert szinte semmit sem segít az eladási munkában, viszont ezt idegesítő adminisztrációs teher mellett teszi. Az Opteamust ezzel szemben mi olyan szerszámnak terveztük, ami kézzelfogható segítséget nyújt magának a munkatársaknak is, és az igazán bölcs cégvezető ezzel érdekeltté tudja tenni őket a rendszer használatában, mert kívánni fogják. Meg tudjuk mutatni, hogy nem a levegőbe beszélünk.
Igények evolúciója – részletektől a lényegig
Igen jellemző különbség van az 1 eurós bolt kirakata és a Louis Vuitton bolt kirakata között. Amíg az egyikben millió bizbasz van kitéve, a másikban mindössze két táska (és egy pár cipő). Ugyanez a helyzet, ha összehasonlítom a Király utcai használt műszaki bolt portálját a Bang & Olufsen kirakattal. Esetleg nézd meg egy lepukkant kisvendéglő 10 oldalas sűrűn teleírt étlapját, és vesd össze a Gundel étlap néhány fogásával. Azt hiszem ez ugyanaz a jelenség, mint amikor az induló vállalkozás aprólékos és sokoldalas igénylistával keres egyfelhasználós CRM rendszert, míg a jólmenő vállalat kereskedelmi vezetője csak néhány kulcsfunkcióra kíváncsi. Nem arról van itt szó, hogy szegény ember vízzel főz, a gazdagoknak meg jódolgukban már mindegy mire költenek. Nem. Szemléletbeli különbségről van itt szó. Az eredményesen működő vállalatok (többek között) azért tudnak fejlődni és profitot termelni, mert már nem vesznek el a részletekben, és megtanultak a lényegre koncentrálni…
Integrációs frenzy
Ahányszor egy komoly érdeklődő meglátja az Opteamust, azonnal vadul elkezd ötletelni, hogy mi mindent szeretne vele azon túl csinálni, amire egy klasszikus CRM program képes. Van aki az időelszámolásokat, van aki a szabadság igényléseket, van aki kontrollingot és komplett könyvelést, van aki sajtófigyelési adatokat akar az ügyfél-adatok mellett tartani, mert azonnal látja, hogy az Opteamuban irtó kényelmesen tud mindenfajta adatot nem csak berögzíteni, de vissza is keresni, akár az irodából, akár otthonról, akár menet közben. Egy részről ennek nagyon örülök, mert ez a fajta izgalom nyilván a termék dícsérete, és az Opteamus nagyon is képes ilyen pluszfunkciókat is ellátni. Másrészről viszont kevésbé örülök, amikor a lelkesedés durván elfajul, és az emberi léptékű, megvalósítható tervek (és a szerződéskötés) helyett már arról beszélünk, mik az esélyei annak, hogy az Opteamust majd integráljuk a pénzüggyel, az ALPHA és a BRAVO részleg célprogramjaival, a gyártósorral, majd az irodaház beléptető rendszerével és a kerti pázsitot locsoló robotok automatikájával. Valahogy meg kellene tanulnom kezelni azt a pillanatot, amikor az érdeklődő elkezdi túlkombinálni a dolgot, és elszakad attól a realitástól, amit a szoftver és amit a pénztárcája elbír… Ötlet?
CRM nekem, CRM nekünk?
Elképzelem, ahogy az egyszeri férj lelkesen hazaállít ezzel a kis fejrehúzhatós maszkkal, hogy "édesem, nézd csak milyen izgalmas ajándékot hoztam, ma éjjel ezt vedd fel!". Minden valószínűség szerint nemhogy elismerést, de még vacsorát sem fog kapni. És nem fogja érteni. Pedig a változatosság menő – ezt minden képes magazin egybehangzóan állította – és ő annyira gondosan választott: 20 webshop választékából ez volt a legigényesebb bőrmunka, csodajó érzés ránézni, és főleg milyen praktikusan az a rögzítőkarika! Nem fogja megérteni, hogy az ő öröméhez ezt a maszkot valakinek viselnie is kell, és bizony annak a másik embernek a szemszögéből ezek az előnyök már nem is annyira nyilvánvalóak. A kimaradt vacsora talán megtanítja arra, hogy ennek a történetnek csak akkor pozitív a végkifejlete, ha minden résztvevő örömét leli benne.
Nagyon hasonló ez a helyzet ahhoz, amikor a vezető CRM szoftvert választ a beosztottjainak. Ha mint főnök, élvezni szeretné a CRM rendszerek által nyújtott előnyöket, akkor csak olyan rendszert szabad választania, amelyet az EMBEREI szívesen használnak majd, különben SEMMI SE lesz a dologból. Elsősorban tehát nem arra kell figyelnie, hogy a neki kedves grafikonok megpörgethetőek-e háromdében, hanem arra, hogy azoknak a felhasználóknak mennyire áll a szoftver a keze alá, akik napi x órát töltenek el majd el a gép előtt az alapadatok előállításával. Ha a szoftver nyilvánvalóan csak a cég, csak a főnök érdekeit szolgálja – akkor a népek nem lesznek hajlandóak lelkesen dolgozni vele, abból pedig nem lesz boldog befejezés senkinek se. Ellenben ha a CRM szoftver a felhasználóinak is nyilvánvaló előnyökkel jár – akkor minden rendben lesz, és a főnök is megtalálja majd a számítását. Kár, hogy erről nem csak a vezetők, de a legtöbb CRM rendszer tervezői is rendre megfeledkeznek…
Több pénz!
Vidéki cégtulajdonos mondta atyai jótanácsként, miután ránézett a honlapunkra: "Jók ezek a mondások itt, de a MAGYAR VÁLLALKOZÓNAK NEM EZ KELL." Ezzel bizony gondolkodóba ejtett. Vajon mi kell a magyar vállalkozónak? Persze tudom a választ: több pénz. Írjuk ezt ki a honlapra öles piros betűkkel és csöcsös nővel? Ilyen egyszerű volna? Igen, ilyen egyszerű volna, ha saját magunknak nem lennének elvárásaink. De így – egyáltalán nem egyszerű ez a feladat. Sőt, nagyon is bonyolult. Hogyan mutassuk be az Opteamust minél több embernek úgy, hogy e közben ne váljunk vásári bohócokká, ne váljunk hasonlatossá a körúti cipőboltok végkiárusítást hazudó transzparenseihez, a gyors lefogyást és gyors meggazdagodást ígérő szórólapokhoz és a konkurencia vásári szólamaihoz? Mit mondjunk és hogyan mondjuk? Nem volt könnyű jó választ adni ezekre a kérdésekre, de azt hiszem végül parádésan sikerült. Lehet leellenőrizni – a régi helyen, de szebb csomagolásban, több tartalommal, és friss citromillattal 😀 😀 😀
www.opteamus.com
Kérdések, kérdések, kérdések…
Irigyelem a híres tibeti lámát, akihez messze földről érkeznek a tanítványok, hogy kérdezzék őt. A szertartásrend szerint a tanítvány felteszi a kérdését, a mester válaszol, majd a tanítvány a "köszönöm értékes válaszát" formulával elköszön tőle és hazamegy. Akiknek Opteamus rendszerünket megmutatom, azok egyáltalán nem mennek haza az első válaszom után, hanem rendre újabb és újabb kérdéseket tesznek fel, gyakran a kisgyerekhez hasonlatosan, akik minden válasz után újra és újra azt kérdik: miért 😉 Ez a hasonlat persze sántít, mert az én érdeklődőim nem azt kérdezik, hogy miért?, miért?, miért?, hanem azt, hogy és azt tudja hogy?, és azt tudja hogy?, és azt tudja hogy?
Egyre inkább úgy látom, hogy egy bizonyos készültségen túl teljesen mindegy, mennyit is tud a rendszer, a lelkes érdeklődők mindenképpen vérszemet kapnak és egyre merészebbeket kérdeznek egészen addig, amíg meg nem tapasztalják a végső korlátokat. 5 éve azt kérdezték, tud-e a rendszer figyelmeztetni a fontos eseményekre. Zavart a sok kérdés – megtanítottuk. Az után azt kérdezték, van-e naptár nézet a rendszerben. Zavart a sok kérdés – lett. Aztán azt kérdezték, van-e a naptárnak ilyen szűrője, olyan szűrője, és havi nézete is. Zavart a sok kérdés – lettek ilyenek. Aztán azt kérdezték, tudunk-e együttműködni külső naptárral is. Zavart a sok kérdés – kifejlesztettük az ICAL interfészes naptárközi kommunikációt. Lehet, hogy megállok, és a következő naptárra vonatkozó kérdés már nem fog zavarni 😀
Sámán tuning
Opteamus rendszerünkhöz kezdetektől fogva olyan adatbázist használunk, aminek meg sem kottyan az a pár tízezer cég, amit egy klasszikus magyar ügyfél tárolni akar egy CRM rendszerben. A mi Oracle adatbázisunknál milliós nagyságrend alatt nemigen kell aggódni a teljesítmény miatt, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell rá nagyon odafigyelnünk. Az Oracle adatbázisok hangolása olyan összetett feladat, hogy vannak szakemberek, akik csak és kifejezetten ezzel foglalkoznak – és mondanom sem kell, hogy pazarul megélnek ebből a szaktudásból. A mi esetünkben a hangolási feladat különösen nehéz, mert amíg egy klasszikus CRM rendszer csak a jóelőre bedrótozott ügyeket, cégeket, embereket, feladatokat és számlákat tudja kezelni, addig a mi Opteamusunk tetszőleges, akár az ügyfél által definiált adattípusokat is kezelni tud. Könnyen előfordulhat, hogy egészen másfajta típusú, egészen másfajta arányú, és egészen másfajta számosságú adatokat kell kezelnie a rendszerünknek, mint amire számítottunk, de a kódunknak és az adatbázisunknak szélsőséges helyzetben is hasítania kell.
A hangolás nagyon férfias művelet. Ahogy a sámán belehergeli magát az aktuális varázslásba, úgy hatalmasodik el az emberen a gyorsítás magasztos feladata. A tuning specialista mindig a szűk keresztmetszetre, a relatív legnagyobb problémára koncentrál, és azon töprengve, küszködve, próbálkozva eljut a megoldásig, hogy aztán szembesülhessen a következő legnagyobb problémával, és így tovább, egészen addíg, amíg az adrenalin, a koffein és a taurin ébren tartja a lendületet. Aztán egyszer csak nem megy tovább, lecsukódik a szem, és aznapra vége, a jól végzett munka nagyon is látható, mérhető tudatában lehet bezuhanni az ágyba…
Opteamus BLOG 