Standard Opteamus CRM rendszerünkben nincsen olyan mező, hogy Visszautasítás oka. Aki kéri, annak persze szívesen beállítjuk ezt is, de tapasztalataim szerint erre magyar viszonyok között nekünk semmi szükségünk nincsen. A mi CRM szoftverünk rendre lenyűgözi szinte minden érdeklődőnket, és akik visszautasítanak minket, mind egyetlen ok miatt utasítanak vissza, bár ezt a lehető legkülönbözőbb és legmókásabb módokon fogalmazzák meg. Biztosan ismered a vicces női-férfi szótárat. Hát ennek a mintájára álljon itt egy szótár, hogyan is kell értelmezni a lemorzsolódott érdeklődők magyarázatait 🙂
- Sajnos nincs erre most pénzem – Sajnos nincs erre most pénzem
- Leköt most egy komoly másik téma, nincs erre most időm – Sajnos nincs erre most pénzem
- Túl sokat tud az Önök szoftvere – Sajnos nincs erre most pénzem
- Egy másik szoftver jobb funkcionalitással rendelkezik – Sajnos nincs erre most pénzem (viszont találtunk egy ezerforintos tehénpásztor szoftvert, ami az Opteamusnál sokkal több tehénpásztor funkcióval rendelkezik, és rá van írva a dobozára, hogy CRM és számlázás modulja is van)
- Egy másik szoftver jobb volt ár érték arányban – Sajnos nincs erre most pénzem (így ingyenes szoftverrel kezdtünk el próbálkozni)
- Még nézelődünk a piacon – Sajnos nincs erre most pénzem (és ingyenes szoftvereket töltünk le, hátha az is jó lesz nekünk)
Nem győzködöm őket – ők jól láthatóan nem a mi ügyfeleink. A mi ügyfeleink jól tudják: pénzt, pénzből lehet csinálni, illetve nincs olyan, hogy ingyen ebéd. A CRM rendszer nem Viagra, nem fog gyors csodát tenni, és semmiképpen sem pár ezer forintért. Szoftver nem fog beindítani egy nem működő vállalkozást. Egy jól-közepesen működő szervezet hatékonyságát viszont meg tudja növelni a gyorsabb és pontosabb keresések, a gyors mobil hozzáférés és rendszerünk egyedi asszociációs adatkezelési képességei miatt. Nekik meg fog térülni az Opteamus díja…
Szeretem látni, amikor a tervek szerint megvalósulnak a dolgok. Amikor a sok apró részletből kialakul a komplett 
Na jó, 
Nézem a számokat, és nem kis elégedettséggel állapítom meg, hogy hoztuk a tavalyi évet. Sőt. Nagyobb ügyfélbázissal és több aktív megkereséssel kezdünk bele az új évbe, mint tettük ezt tavaly ilyenkor. Belegondolni is szép, milyen évnek néznénk elébe egy egészségesebb piacon, egy gazdagabb időszakban… Igazából ritkán nézem a számokat, attól, hogy többet nézem őket, nem lesznek nagyobbak. Azt hiszem, e nélkül is tudom mit kell tennem, és igyekszem azt tenni, teljes erőbedobással. Ebből a szempontból hasonlatos vagyok az Orwell féle állatfarm bányalovához, aki az újabb és újabb megszorítások bejelentésekor csak annyit mondott dacosan: “Sebaj. Majd még keményebben húzom az igát.” Jelentős különbség viszont köztünk, hogy én látom értelmét a munkámnak, mert ebből nem a malacok fognak meggazdagodni, mint a regényben. Illetve… oh wait a minute…
Az milyen már, amikor az ember szülinapi tortát kap az ügyféltől?! Megmondom: nagyon jó. Érdemes amúgy minket jól tartani és okosan motiválni, mert a vidám és lelkes konzulens csodákra képes – szemben a megkeseredett és megfáradt vállalkozóval, aki jobbára csak a pénze után fut. Ahogy a vadászpilóták is extra fejadagot kapnak, úgy a jó konzulensek is extrát érdemelnek – cserébe persze egyikük sem hibázhatja el a bevetést.
Hát ezt nem hiszem el. A minap egy érdeklődő azt mondta, hogy neki egy nálunk EGYSZERŰBB rendszer tetszett meg, és nem mi. Megnéztem az illető programot és hát… hmm.. szóval ízlésről ne vitatkozzunk. Viszont meglehet, hogy 10 év fejlesztőmunkája után az Opteamus valóban új evolúciós szintet ért el. Megjelentek a nagyvállalati felhasználáshoz szükséges funkciók, és a felhasználók nyomására egyre több szélsőséges, divatos és specifikus funkció kapott támogatást. Ennek egyenes következménye, hogy ha nem vigyáz az ember, és egy bemutatón túlságosan sokat mutat meg mindebből, akkor az érdeklődő már nem egy cuki kis cetlizős crm vagy helpdesk programocskát lát, hanem egy masszív, mindenre képes, paraméterezhető vállalati rendszert. És azt hiszem, ezt nem is bánom…
Ha extrém módon kell teljesíteni, akkor ott gyakran nincs idő a civilizált külsőségekkel törődni. Amikor nagy munkában vagyok, nem csak hogy asztalokat tudok beborítani misztikus ceruzajegyzeteimmel és kiürült kávésbögréimmel, de gyakran megesik, hogy napokig nem látok sem borotvát, sem szappant. Pontosan mint a katonák a frontvonalban – akik minden energiájukat a küldetésre összpontosítják. Aztán majd ha mission complete, majd ha készen van az átadható rendszer, akkor letakarítom az asztalom, kihegyezem a ceruzákat, akkor majd jöhet a forró fürdő, a tiszta ing, a vasalt nadrág, jöhet fodrász Kriszti, és nem csak hogy civilizált, de felette elégedett jómagam ünnepelhetem a munkát, az életet. Hétfőn átadom a nagy crm rendszer projekt utolsó előtti fázisát, aztán pihenek és karácsonyozom egészen januárig.
Egy projekt legelső megbeszélése után mindig mindenki elégedett, hogy lám csak, milyen szépen haladunk, máris kész az első megbeszélés, kész az első jegyzőkönyv, eltelt egy munkanap, és milyen szépen tartjuk a menetrendet 😀 Az is borítékolható, hogy a hosszadalmas kiválasztást követő legelső napokban még mindenki lelkesen bízik az új rendszer (és a nyakkendős kereskedők) ígéreteiben. Ehhez képest egészen más szintű dicséret, amikor kevéssel a projekt zárása előtt hangzik el, hogy "de jó lesz ez", és hogy igen, mindenki úgy látja, hogy tartjuk a menetrendet és el fogunk készülni 🙂 Jól esett hallani…
Régi gondom látszik megoldódni – ahogy a mellékelt ábra is mutatja. Elsősorban, az új IOS5 frissítéssel szebb, kényelmesebb naptárat kaptam az iPad táblámra, így most már rá tudtam venni magam, hogy abba vezessem a találkozóimat. Másodsorban az új IOS5 iCloud felhője automatikusan megoldja nekem, hogy a táblára rögzített naptárbejegyzéseimet az iPhone kistelefonomról is azonnal lássam és vica versa. Harmadsorban, az Opteamus CRM rendszerből származó naptári bejegyzések automatikusan megjelennek mindkét Apple kütyümben.
