Újra és újra elcsodálkozom azokon az öltönyösökön, akik az irodaházak tövében falkába verődve üdvözlik egymást, vagy éppen búcsúzkodnak. Ebben önmagában nem lenne semmi különös, én is csak a kezükben szorongatott, és jól láthatóan degeszre tömött bőr aktatáskákon ámulok el. Vajon mi lehet benne? Miért van szüksége 5 kilónyi felszerelésre a XXI.században egy üzletembernek? Papírokkal van tele az a táska? Laptoppal? Majonézes krumplisalátával? Tartalék zoknival? Elképzelni sem tudom. Ellenben határozottan emlékszem egy részletre Asimov Alapítvány trilógiájából, miszerint egy birodalmi tisztviselő minél magasabb beosztásban van, annál kisebb táskával jár… Részemről ezt annyira komolyan így gondolom, hogy egy szem telefonomnál többet ritkán viszek magammal, esetleg felkapok még egy klasszikus papír jegyzettömböt. Azóta van ez így, mióta mobilról is elérem a levelezésem és belső Opteamus CRM rendszerünket, azaz minden adatunkat és anyagunkat, amire menet közben szükségem lehet. Ha történik valami, pittyeg a készülék, mindent visszanézhetek a rendszerben, sőt, online, menet közben akár intézkedhetek is. Más világ ez, mint volt 10 éve, gyorsabb, praktikusabb. Én legalábbis ennek szellemében élek, ráadásul egyre gyorsabban. A minap például tovább egyszerűsítettem a szisztémán, miután rájöttem, hogy a magammal vitt jegyzetfüzet és ceruza is teljesen felesleges, hiszen ahová megyek, ott is kell lennie tollnak és papírnak 😉
Kedvezményes kedvezmény ingyenesen!
A mai napig értetlenül állok az előtt, amikor a lelkes érdeklődők a szerencsés végkifejlet felé közeledvén megkérdezik, hogy mégis, mennyivel adnánk olcsóbban a rendszerünket… Ha azt kérdeznék, hogy milyen mértékben adhatnának csereárut, arra szívesen válaszolnék – az korrekt megállapodás ha portéka és ellenérték párban állnak. Ha azt kérdeznék, hogy bele tudnánk-e férni X összegbe, mert annyi a jóváhagyott keret a célra, azt is megérteném. De amikor mindenféle ellentételezés nélkül, pusztán önös spórolásból szeretné valaki az én profitomat csökkenteni – az még mindig meglep. A minap az edzőteremben viszont remek ötletem támadt. A következő ilyen kérdésre azt fogom felelni: nagyon szívesen adok annyi százalék kedvezményt, ahány szabályos(!) fekvőtámaszt itt és most előttem lenyom 🙂 Parádés riposzt volna, amiben a fitnessmániámon kívül apám tanítása is benne lenne, miszerint hülye kérdésre hülye választ. Árnyaltabban fogalmazva: a válasz azon túl, hogy korrekt és precíz, nagyon szépen rámutat a kérdés bizarr voltára 🙂
Na milyen ötlet? :DDD
CRM rendszernél is gyorsabban
Nem tudom mi történik mostanában. Véget ért a válság? Én volnék egyre rutinosabb? Esetleg az Opteamus crm rendszer új képességei találkoztak szerencsésen az érdeklődők igényeivel? Netán rendszerünk régi képességei értékelődtek volna fel mostanában? Akárhogy is, a közelmúltban több olyan gyors és komoly üzletkötésem volt, ami hamarabb lezajlott, mintsem a saját CRM rendszerünkben ledokumentáltam volna. Eeeeezt már szeretem, és legfőképpen igyekszem meghálálni nekik, hogy nem rabolták hónapokig az időmet…
Szabadság mobillal
Bár még csak augusztus van, mégis a kéthetes nyaralás már csak nagyon kellemes emlék számomra. Ha csak tehetem két hét szabadságot veszek ki, szerintem ennyi idő alatt lehet igazán feltöltődni. Nyaralás előtti igyekszem minél jobban előre dolgozni, amennyit csak lehet – persze mindannyian tudjuk jól, hogy nem lehet… Notebook-ot nem vagyok hajlandó vinni, mert akkor ott a kisértés, hogy ha már kinyitom akkor ránézek a dolgaimra és csináljak valami hasznosat is. Az okostelefonomat viszont mégsem hagyhatom itthon, mert a telefon azért csak kell… Nem tartozom azok közé, akik még a partra sem tudnak telefon nélkül lemenni, de esténként egy gyors ellenőrzés erejéig előveszem. Kollégák tudják, hogy csak sürgős esetben keressenek a pihenés alatt, ez íratlan szabály mindannyiunknak. A két hét alatt azokban az ügyekben, amikor az engem közvetelenül megkereső ügyfelek kértek segítséget, hibátlanul működött minden. Elegendő volt a kollégáknak az Opteamusba egy rövid bejegyzést írnom a kéréssel, vagy csatolnom azt az e-mail-t amiben segítséget kértek. Ha olyanom volt, ugyanott gyorsan át is futhattam, mi minden történt odahaza, hogyan forognak a fogaskerekek nélkülem. Opteamusunk nem pusztán crm rendszer, de mobil crm is, és ennek nem először vettem hasznát. 4000 kilométerre a munkahelytől sem szenvedett semmi késedelmet, még akkor sem, ha éppen szabadságon voltunk.
File csatolás mobilról
Nagyon bosszantó, amikor Apple kütyün csatolni akarok az Opteamus crm rendszerbe egy fényképet, és a Safari browser csak ezt a megnyomhatatlan Choose File gombot tudja produkálni. Nos, ha minden jól megy, őszre ennek vége, és az új IOS 6 már szépen fel fogja ajánlani a fényképek mappa tartalmát. Minden jóra fordul kedveseim, csak szépen ki kell várni… Tessék itt a preview video, az idevágó ios6 újdonságokról, és talán nem véletlenül éppen ezzel az új képességgel kezdődik: http://www.youtube.com/watch?v=tK2G-uRzNV4
A könnyű nap tegnap volt
Úgy emlékszem, mintha nyáron egy pici pihenő szokott volna lenni. Ilyenkor az érdeklődők és az ügyfelek is egy kicsit le szoktak lassulni, ki-ki vonják magukat a forgalomból. De nem idén. Mintha minden szervezet, minden igazgató a rendcsinálás, az építkezés lázában égne, és ennek egyre többször az a vége, hogy csörög a telefonom. Rég nem látott cégvezetők jelentkeznek, hogy eljött az idő a közös munkára, ismeretlenek érdeklődnek a crm rendszer képességeiről. Hogy fényes nappal nem tudok elmenni bevásárolni, azt már megszoktam. Azt még nem, hogy újabban már az éjszakai Tescoba sincs időm lemenni, mert a másnap esedékes jelenésem részleteit dolgozom ki. Már a konditermi futógépen sem az előttem kardiózó jónők fenekére koncentrálok, hanem a másnapi bemutató forgatókönyvén és kulcsfordulatain jár az eszem. Reggel tükörtojás, kávé, vitaminok, vasalt fehér ing, fullra töltött telefon és tábla, frissen hegyezett ceruza, szűz jegyzettömb, a kinyomtatott, még hajnalban széljegyzetelt demó forgatókönyv, és már indulunk is. Bájos aszisztensem is kitesz magáért: vadiúj szőke rasztahajjal és fekete neccharisnyával enyhíti az én konzervatív kinézetemet, mindenki örömére. Észreveszik-e a bemutatóba csak nekik becsempészett easter eggeket? Megértik-e micsoda cuccot, micsoda versenyelőnyt kínálunk nekik? Átragad rájuk a lelkesedésem? Szinte mindig. És most is sikerülni fog, mert sikerülnie kell. Azt mondom, megéri felkészülni. Amat victoria curam.
Pénzváltás nincs!
A minap úgy éreztem magam, mint a frissen nyitott, áruval gyönyörűen feltöltött, vadonat újan berendezett csemegebolt pénztárosa, aki reggel nagy levegőt vesz, vidáman kinyit, és izgatottan várja ez első vevőt. Az rendben meg is érkezik, de nem vesz tudomást a pultokról, a portékáról, csak odahajol a kasszához: “Felváltaná nekem százasokra ezt az ezrest?”
Régi-új Opteamus CRM weboldalunkra ugye új szöveg került, és új kapcsolatfelvételi űrlap a lelkes érdeklődők számára. Kevés számú de fontos mezővel – előrefogalmazott sugalmazó szöveggel, hogy ne legyen félreértés: olyan cégeket akarunk megszólítani, akiknek komolyan szándékában áll egy CRM beszerzés. Hát a legelsők között így is egy telefon és cég nélküli, magánpostafiókról érkezett kérdés futott be: “mennyibe kerül?“. Érdeklődőnk még a sablonszöveget is gondosan kitörölte, hogy a komoly érdeklődés látszatát is elkerülje.
Mit tegyek?
Tegyem ki az árakat, hogy megkíméljek mindenkit a felesleges kérdezősködésről?
(A kérdés ugyanis mindig felesleges. Az Opteamus hiába nem drága – aki elsőnek az árakat kérdezi, annak nincsen értékelhető vásárlóereje)
Tegyem kötelezővé legalább a CÉG mezőt?
(És így nyomatékosítsam a komolyságot, hogy 5-500 felhasználószámra terveztük a rendszerünket)
Írjam ki, hogy PÉNZVÁLTÁS NINCS?
Vigyázz, kész, rajt!
Imádom a filmekben azokat a villanásnyi részeket, ahol Clint Eastwood akkurátusan megtisztogatja a pisztolyát, vagy ahol Arnold Schwarzenegger gondosan magára aggatja a fegyvereit a dzsungelkéstől kezdve a vállról indítható rakétákig. Az alapos felkészülés kulcsfontosságú, még a főhősök esetében is. Nem szokás csak úgy ripsz-ropsz megrohamozni egy célpontot, előtte gondosan át kell nézni a térképet, a műholdképet, számba venni a szereplőket, a körülményeket, kell lennie egy A, B, C tervnek, menekülési útvonalakkal. Sőt, egy fontos akcióra külön gyakorolni is illik, memorizálni a terepet, az épületek alaprajzát, újra és újra elpróbálni a kritikus mozzanatokat.
Csakúgy imádom, amikor magamnak kell felkészülnie egy fontos bevetésre. Szépen gondosan, éjszakákon át képes vagyok a részleteken és az egészen gondolkodni, hogy minden pixel, minden szó, minden gondolat a helyén legyen. Hogy akkor és ott, az és úgy történjen, ahogy azt én szeretném. És amikor a végén taps és dícséret – hát az a katarzis megér minden előzetes fáradozást…
Vissza a gyökerekhez
Ahogy telik-múlik az idő, egyre többet tudunk meg magunkról és a világról. Jobban tudjuk, mire vágynak ügyfeleink, mire kíváncsiak potenciális ügyfeleink, és miben vagyunk jobbak konkurenseinknél. Ennek megfelelően ismét újraterveztük weboldalunkat (Opteamus CRM rendszer), amely külsőségekben a gyökerekhez nyúl vissza, tartalmában pedig új tapasztalataink alapján alaposan kiegészült. Sokkal több konkrétumot, minta képernyőket, és érdekesebb témákat pakoltunk fel, mint valaha – remélem, hogy nem hiába.
Örvendezzünk, kattingassunk, vásároljunk!
Ki vagyok én?
A műbútor-asztalosoknak és a fogorvosoknak könnyű dolguk van, ők könnyen tudnak válaszolni arra a kérdésre, hogy mivel is foglalkoznak. Én ezzel mindig bajban voltam. Adódna ugye az “Informatikus vagyok” válasz, ami egyrészt nem hangzik jól, másrészt nem túl pontos. Az informatika borzasztóan szerteágazó gyűjtőfogalom. Az iparágon belül például egy linux-rendszergazda és egy cognos adatbányász szakember egymás szavát se érti (ahogy egy állatorvos és egy idegsebész specialista se). Ha csak annyit mondok, hogy “informatikus vagyok”, akkor a kérdező saját társadalmi státuszából és élethelyzetéből adódóan fog valamire asszociálni – ami nekem nem biztos hogy előnyös. A legtöbb dolgozó nőnek ilyenkor egy siető rendszergazda ugrik be, kockás inggel, az övén fityegő kütyükkel, és az érthetetlen hülye kérdéseivel. A gyermekét egyedül nevelő elvált anyukának egy fehéringes íróasztalos programozó jut eszébe, akinek a fizetése megnyugtatóan felbruttósítaná a családi kasszát. A marketinges csajsziknak a hipster-szemüveges webkettes weboldal tervezők jutnak eszükbe, akik általában a kütyüiket nyomkodják őhelyettük. A jólszituált üzletasszonyoknak öltönyös tanácsadók jutnak eszükbe, a drága óráikkal és menő céges autóikkal. Hogy mondjam el nekik, hogy engem a “senior software architect” megnevezéssel lehetne leírni, de ez után is rögtön hozzá kéne tennem, hogy ezen belül is oracle adatbázisokra és felhasználói felületekre specializálódva? Hogy mondjam el, hogy amit csinálok, annak semmi köze nincsen a számítógépek dobozához és csatlakozóihoz? Vagy kezdjem el megmagyarázni, hogy a tervezői munka olyan, mint egy festményt megfesteni, vagy regényt írni, ahogy kitalálod az alapötletet, kidolgozod a kompozíciót, a karaktereket, a hangulatot, majd lassan a részleteket is? Meséljek nekik az intuícióról és a tapasztalatról, ami ennek a munkának a lényege? Nem csoda hogy általában azt válaszolom, hogy “Hagyjuk a munkámat, abban nincsen semmi romantikus. Kérsz még egy italt?” 😉
