Néha úgy érzem, káoszvadászok vagyunk. Persze nem átmulatott esték után, hiszen olyankor teljesen más gondolataim vannak, egyészen másnak érzem magam. De ez egy másik ügy. 🙂
Greg az igazából, aki keresi azon cégeket, ahol i"nformációs káosz" van,  hogy azután  látványosan és gyorsan Opteamus által rendet vágjunk a nagy halom információ között. Azután jön az oktatás, ahol sok ismeretlen embernek próbálom elmondani, mennyivel könnyebb és hatékonyabb lesz a munkájuk az opteamus által. Ők pedig hitetlenkedve néznek rám majd egy órán keresztül, aztán szépen, lassan látom azt a kacér csillogást a szemekben, hogy bizony, ez az, ami nekünk kell! És ez az én motivációm!
Szolgálati közlemény: Aki látja az UHB-773 rendszámú kék XT 600-as motort, szóljon nekem, mert az enyém! Ellopták és hiányzik. Köszi

Az az igazság, hogy kicsit zaklatott vagyok. Noha elindultam jókedvűen, hogy majd ma egy teljesen szűz Opteamust varázsolok cégreszabottá, hogy szépen, magyarosan fogalmazzak… 🙂 De mire beértem, már romokban volt a lelkem. Egy figyelmetlen, csőlátású gépjárművezető majdnem elgázolt engem, a szépen, szabályosan közlekedő biciklist. Az affér után egy pillanatra megállt, majd miután látta, hogy nagyjából egészben lemászok az autóról, amire felpasszírozott, továbbhajtott. Hát hogy legyen az embernek így kiemelkedő munkakedve?
Seráfütty. Kicsit hasogat itt-ott, de harcra fel, győzni kell!, ahogyan Greg elvtárs mondani szokta.
Tegnap a horvát határnál jártam Kistolmács közelében, hogy egy bevezetést elkezdjek. Fura, de – tényleg minden önelégültség nélkül – kijelenthetem, hogy az adott cégnek a mi szoftverünkre van szüksége. És bizony még hánynak lenne, csak nem tud róla vagy épp rólunk. Mert hát ugye van sok előnye az opteamusnak, de mondjon bárki bármit, magyar nyelvű toldalékolásra tekintettel kevés szoftver tudja kiadni a keresések eredményét olyan jól, mint az Opteamus. Ebben (is) elég jók vagyunk.
Kérem szépen, aki lát egy pirosbringás lányt hosszú copffal, ne üsse el. Még olyan fiatal vagyok, annyi szép dolog állhat előttem! Köszi

Méghogy hónap dolgozója! az év sztahanovja talán… mellesleg a bohókás még egy meglehetősen enyhe kifejezés volt. Mégsem írhattam, hogy kissé bolondos… 😛

Sokkal többet agyalok azon, mit is kellene ideírni, mint kellene. Mert ugye az opteamus annyira a mindennapjaim része, hogy mindent mégsem írhatok ide. Most viszont olyan örömteli dolog történt, amit szívesen publikálok. Ismét vidéki megbizatást kaptam: egy több mint kétszáz kilométerre lévő cégnél választották az Opteamust. A jövő hét tehát kellemes vidéki kiruccanással kezdődik. Ezt imádom! Hiába vagyok túl már bőven az első tíz Opteamus bevezetésemen, mindig különös izgalom fog el, amikor először találkozom az új megrendelővel. Vajon milyen új igényei lesznek, a kereskedő mit ígért neki, amitől keresztbe állnak a szemeim? Tehát, hiába találkozom sok-sok hasonló kéréssel, hiába tudjuk előre sokszor, hogy nagyjából mit kér a megrendelő, mindenki új kihívást jelent. Ettől szép ez a munka kérem szépen.
Egyáltalán nem mondhatom, hogy a budapesti munkák nincsenek ínyemre, sőt! Ám amikor Lébénybe vagy Zalaegerszegre utazom, az több szempontból is élmény. REmélem ugyanilyen jó lesz a jövő heti utam is, noha most új településeket fedezhetek fel.
Nos, valahogy így, néhány kemény munkával töltött év után lehet kicsiny cégünkből országos birodalom. Aminek a csúcsáról Greg pillanthat majd le reánk. Hajrá!

Nagyjából három éve volt az első nagy találkozás. Beléptem egy irodába, a katonai ruhát viselő, első ránézésre meglehetősen bohókás főnök körbeszaladt velem a helyiségeken. Ezek után került sor a részletesebb ismerkedésre.

Rögtön megörültem, mert valami olyat láttam, amit eddig mindig hiányoltam: írásban lehetett kommunikálni a munkatársakkal egy rendszerben. Sőt, kötelező volt. Nem kellett beszélgetni, csevegni, egyszerűen az adott információt röviden, tömören megfogalmazva. Hurrá! Itt a helyem. És tényleg. Itt ragadtam. Opteamusostól, Gregestől, mindenestől Alpha nőstény lettem.