Túlélőtúra

Az az igazság, hogy kicsit zaklatott vagyok. Noha elindultam jókedvűen, hogy majd ma egy teljesen szűz Opteamust varázsolok cégreszabottá, hogy szépen, magyarosan fogalmazzak… 🙂 De mire beértem, már romokban volt a lelkem. Egy figyelmetlen, csőlátású gépjárművezető majdnem elgázolt engem, a szépen, szabályosan közlekedő biciklist. Az affér után egy pillanatra megállt, majd miután látta, hogy nagyjából egészben lemászok az autóról, amire felpasszírozott, továbbhajtott. Hát hogy legyen az embernek így kiemelkedő munkakedve?
Seráfütty. Kicsit hasogat itt-ott, de harcra fel, győzni kell!, ahogyan Greg elvtárs mondani szokta.
Tegnap a horvát határnál jártam Kistolmács közelében, hogy egy bevezetést elkezdjek. Fura, de – tényleg minden önelégültség nélkül – kijelenthetem, hogy az adott cégnek a mi szoftverünkre van szüksége. És bizony még hánynak lenne, csak nem tud róla vagy épp rólunk. Mert hát ugye van sok előnye az opteamusnak, de mondjon bárki bármit, magyar nyelvű toldalékolásra tekintettel kevés szoftver tudja kiadni a keresések eredményét olyan jól, mint az Opteamus. Ebben (is) elég jók vagyunk.
Kérem szépen, aki lát egy pirosbringás lányt hosszú copffal, ne üsse el. Még olyan fiatal vagyok, annyi szép dolog állhat előttem! Köszi