Csöng a csengő, aztán újra, újra és újra, és pillanatokon belül itt van mindenki, sör, süti, ropi, nem győzök mindenkit bemutatni mindenkinek. Az akácfák romantikusan megszűrik a tavaszi délután fényét, a vetítő sugara belehasít a szoba sötét sarkába. Heineken nélkül is kavarog minden, aztán rámfókuszálnak a tekintetek, kezdhetem a produkciót. Kicsit olyan ez, mint randevú előtt. Hiába csinálta az ember százezerszer, jó esetben mindig ott van legbelül az a furcsa kellemes érzés. Ez talán az egyetlen izgalmasan, szórakoztatóan kiszámíthatatlan dolog az életben. A másik ember reakciója. És hiába ismerem az arcokat körülöttem, nem tudhatom előre, hogy a szoftver, a funkciók, a show, amivel készültünk nekik, mennyire tetszik majd. Cikázom a képernyők között, hol profán vagyok, hol a végletekig kockafejű, klikk ide, klikk oda, nem is tudom mennyire tudnak követni, de az biztos, hogy a lendületet és az irányt érzékelik. Ahogy fanatikus lendületem csillapodik, úgy hangzanak el az első kérdések is. Több szem tényleg többet lát, kiderül például, hogy az amúgy sem egyszerű biztonsági rendszert még ennél is tovább kellene helyenként bonyolítani – majd megoldom. Ezt is 😉
Azt hiszem végül is sikerült megmutatni nem csak egy jól kitalált helpdesk folyamatot, de azt is, hogy az Opteamushoz mint motorhoz hogyan lehet egyedi funkciókat fejleszteni úgy, hogy maga a koncepció ne sérüljön. Akár helpdesk funkciókat, akár egészen másféléket. Messze vannak a határok, érdemes elereszteni a fantáziát.
Köszi mindenkinek, aki eljött!
Az a jelenet szokott eszembe jutni, amikor a kislányok a születésnapjukra a régóta várt menyasszony Barbie helyett egy ugyancsak hosszúlábú, de kínai noname babát kapnak. Az ajándékozó szerint – akinek ez a barbie téma nem szívügye és nem is fog vele játszani soha – az éppen olyan jó mint a Mattel féle baba, csak sokkal olcsóbb. Az ajándék kibontásakor a fékeveszett bömbölés persze rá fogja ébreszteni, hogy tévedett. Ezzel bizony nemhogy nem oldotta meg frappánsan és költséghatékonyan a feladványt, de bebukta még azt a pénzt is, amit egyáltalán ráköltött, a probléma pedig súlyosabb mint valaha volt.
Jól látom Ő az? Nem, nem ő az. A Helpdesk modulunk az, aminek megjelenése egyre közeledik. Tegnap volt szerencsém bezsebelni azt a dícséretet, hogy "hej, ha hamarabb látjuk ezt, akkor nem az x terméket vettük volna meg, hanem a tiéteket, mert jobb". Ez mondjuk egyértelműen nagy dícséret, szemben azzal például, hogy "húúú, mennyi mindent tud ez a rendszer". Idővel rájöttem, hogy ez nem dícséret, inkább csak annak a szinonímája, hogy "húúúú, hát ennél mi sokkal kevesebb pénzt szánunk erre" 😦
Miféle érdeklődő az, akinek az opteamus megnézése nélkül(!) a legelső (és
Egyre közeleg a 
Régi álmom teljesült ma: tinilány hegyeknek adhattam elő a szakma szépségeiről a fasori gimnáziumban. Rájuk való tekintettel elálltam eredeti tervemtől, és végül is nem a Southpark Séf bácsijától kölcsönzött "hello kispöcsök"-kel léptem a színpadra, hanem egy puszta sziasztokkal, máskülönben nemigen változtattam a tervezett hangnemen 😉 Azt ugyan nem értettem, mi szüksége van az informatikai szakmának reklámra, hiszen így is minden csinianyukának rögtön felcsillan a szeme ha véletlenül kiderül, hogy informatikus vagyok. Lelki szemeik előtt máris dombornyomott platinakártyát és gondtalan, gürcölés nélküli éveket látnak a nagy közös családi házban, amiből majd jól kiforgatnak a válásunk után. Nem is ezzel az aspektussal foglalkoztam, inkább olyasvalamit meséltem, ami ezeknek a fiúknak és lányoknak tényleg fontos lehet. Arról beszéltem, hogy igen kevés olyan szakma van, ahol nem kell 10-15 évig tanulni az alapokat, hogy egyáltalán labdába rúghassál, kevés olyan szakma van, ahol egyszem pécével, tőke nélkül is előállíthatsz sikeres terméket, és ahol egy-két évnyi szorgalommal akár a szakma nagy öregjei elé vághatsz. Itt nálunk, akinek a minimálisan szükséges szakmai tapasztalaton túl van egy 
Kifejezetten élvezem a munkámban, hogy nem csak kiábrándító szerverszobákban, nem csak kültelki raktérépületekben és nem csak lepukkant irodákban fordulok meg, hanem határozottan érdekes és szép helyeken is. Bárhová is sodor a munka, szívesen nézek körül az irodán kívül is, és ügyfeleim/vendéglátóim mindig szívesen körbe is vezetnek. Akárhogy is nem rajongok például az autókért, lenyűgöző volt látni a valaha volt szentgotthárdi Opel gyár összeszerelő sorát, az Audi gyár egyedileg spécizett TT modelljeit, tegnap pedig izgalmas volt a legújabb 
Egy CRM rendszer áttekinthetővé és mérhetővé teszi a kereskedelmi tevékenységet. A szoftver pontosan nyilvántartja, hol és milyen próbálkozásaink vannak, mennyi sikert, mennyi kudarcot könyvelhetünk el, melyik kollega mennyire eredményes vagy eredménytelen. A vezetőt általában le is nyűgözik azok a szoftver bemutatók, ahol a CRM rendszert felfelé ívelő grafikonokat gyártó, és a hiányosságokra piros villogással figyelmeztető csodafegyverként mutatják be. A valóság azonban – valahogy mégsem szokott ilyen álomszerű lenni. Sejtem is miért…
Opteamus BLOG 
