Tavaszi lelkesedés, új funkció

Itt a tavasz! Érzi ezt az Opteamus fejlesztői csapat is. Jobbnál jobb ötleteken agyalunk és van ami már el is készült. Itt az új autocomplete funkció, ami az eddigi gyorskeresésben segít. Szép is lett, gyors is lett és nem utolsó sorban hasznos. Azt hiszem ezt a funkcót nem kell különösebben magyaráznom, hiszen már mindenki használta ezt valahol. A mi új funkciónk is hatékonyan keres a fellelhető emberek, cégek, dolgok adatbázisában, és ezt az eredményt jeleníti meg lebukó listában. A gyorskeresés funkciónk – amire eddig is méltán voltunk büszkék – most ezzel a felhasználóbarát funkcióval is kiegészült. Elég egyetlen billentyűt leütnünk ahhoz, hogy már többet lássunk és kényelmesen válasszunk az eredményből.

Itt meg sem állunk! Már készülőben van az emlékeztetőket és teendőket az iCal-ban automatikusan megjelenítő funkció is. Legközelebb már remélem erről írhatok…

Majd a webes fiú leprogramozza…

Az a jelenet szokott eszembe jutni, amikor a kislányok a születésnapjukra a régóta várt menyasszony Barbie helyett egy ugyancsak hosszúlábú, de kínai noname babát kapnak. Az ajándékozó szerint – akinek ez a barbie téma nem szívügye és nem is fog vele játszani soha – az éppen olyan jó mint a Mattel féle baba, csak sokkal olcsóbb. Az ajándék kibontásakor a fékeveszett bömbölés persze rá fogja ébreszteni, hogy tévedett. Ezzel bizony nemhogy nem oldotta meg frappánsan és költséghatékonyan a feladványt, de bebukta még azt a pénzt is, amit egyáltalán ráköltött, a probléma pedig súlyosabb mint valaha volt.

Ez a jelenet szokott eszembe jutni, amikor azt hallom, hogy az ügyfélnyilvántartás problémájára nem érdemes most CRM rendszert vásárolni, majd a jófejű unokaöccs leprogramozza azt. A webes fiú nyilván el fog jutni addig, hogy az ügyfelek adatlapjait igény szerint megcsinálja. Még a leggyakoribb leválogatási szempontok szerint is tud majd szűrni – és már kész is a kínai baba. Szemre ez már valami, de mégis messze-messze távol van mindattól, amit majd a vele dolgozó kereskedő munkatárs elvárna egy ügyféladat-kezelő rendszertől. A nyilvántartás puszta képessége – ami valóban viszonylag rövid idő alatt megvalósítható – elég ahhoz, hogy a vezető hasznosnak tartson egy efféle programot, de ennél sokkal több kell, hogy a felhasználói ne gyűlöletes, pluszmunkát generáló vacakként gondoljanak rá. És ha így gondolnak rá, akkor ugyanúgy behisztiznek, mint a kislány a kínai babával… Egy professzionális CRM rendszer tervezői (és éveken keresztül hasznos feedbacket adó felhasználói) arra is gondoltak, hogyan tud egy CRM szoftver tényleg segíteni a munkában, és nem csak hátráltatni azt. Ezen múlik egy CRM szoftver sikere a gyakorlatbam, és az erre fordított x emberév munka az, ami meghatározza egy professzionális CRM rendszer árát.

Anyám jön ottan!

Jól látom Ő az? Nem, nem ő az. A Helpdesk modulunk az, aminek megjelenése egyre közeledik. Tegnap volt szerencsém bezsebelni azt a dícséretet, hogy "hej, ha hamarabb látjuk ezt, akkor nem az x terméket vettük volna meg, hanem a tiéteket, mert jobb". Ez mondjuk egyértelműen nagy dícséret, szemben azzal például, hogy "húúú, mennyi mindent tud ez a rendszer". Idővel rájöttem, hogy ez nem dícséret, inkább csak annak a szinonímája, hogy "húúúú, hát ennél mi sokkal kevesebb pénzt szánunk erre" 😦

Szerettem ezt a fejlesztést, mert egyértelmű funkciókat kellett egyértelmű adatokra vonatkozóan megcsinálni, ráadásul olasz minimál dizájn szerint, azaz a végletekig leegyszerűsített hülyebiztos képernyőkkel. Legyen minden lényeges funkció egykattintásra elérhető, legyen minden gyors és gondolkodásmentes. Csupa olyan kívánalom, amivel maximálisan egyet tudok érteni – így szívesen is dolgozom rajta. Ha minden elkészül, színes szagos bemutatót tartunk barátainknak és más érdeklődőknek. Téged érdekel? Lesz szendvics és sok likőr…

Mennyibe kerül?

Miféle érdeklődő az, akinek az opteamus megnézése nélkül(!) a legelső (és
gyakran egyetlen) kérdése, hogy mennyibe kerül?

A soron lefékező és az ablakot letekerő hapsi "mennyi?" kérdése jut
eszembe, de nem jó a hasonlat, mert igazából ott a kérdést már megelőzte a kínálat meglehetősen alapos szemrevételezése.

Furcsa ez nekem. Még ha ismerem is papíron egy új autó alapvető jellemzőit, még ha láttam is a képét a hirdetésben, akkor is elmegyek az autószalonba, hogy megtapintsam, hogy beleüljek, és csak ezt követően kérdem, hogy mennyi. Egyáltalán ha autót keresek, akkor is minimum kategóriát választok mielőtt árajánlatot kérek, mert van valamilyen célom és elvárásom, ami meghatározza, hogy a terepjáró, vagy a mini felel-e meg nekem. Még a gumicukrot és a wc papírt se pusztán az ára, hanem a jellemzői alapján választom ki.

Miféle tempó, miféle termék az, amivel kapcsolatosan elég a "mennyi" kérdése? A CRM szoftver olyan egyszerű termék lenne, mint a zsák krumpli, ahol nincs számottevő különbség az egyik és a másik portéka között? Esetleg – de ezt csak félve írom le – a kérdező nem is tudja, mit várhat el egy crm rendszertől, nem is tudja, hogy az áron kívül milyen más szempontjai lehetnek?

Egyáltalán – a terméket minősíti a kérdés vagy a kérdezőt?

(Lali még publikálás előtt kisegített a megfejtéssel. Szerinte az a vásárlási metódus, amit én a sajátomként írtam le – a középosztályra jellemző. A középosztály mint olyan, viszont nem létezik Magyarországon, azaz tévútra visz ha magamból általánosítok. Nálunk, ahogy Mexikóban, Portugáliában, Ukrajnában vagy Romániában, egy szűk legfelsőbb osztály létezik csak, alatta pedig szinte közvetlenül a sokmilliós alsó osztályok. Ők egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy a funkciók alapján szabadon válasszanak az alsó-középső-felső árfekvésű termékekből. Ők szinte csakis a Tesco és más erre szakosodott láncok legolcsóbb ajánlataiból választhatnak. Az autós példánál maradva: aki jól tudja, hogy nemhogy 3-5 milliója, de egy sincs autóvásárlásra, viszont kell a négy kerék a családban, annak édesmindegy milyen formátumokat játszik le a beépített hifi, hogy milyen menetstabilizáló elektronika van a gépben, éppen elég ha hárman beférnek az autóba. Ezt a minimumkritériumot minden kisautó teljesíti, más kategória viszont szóba se jöhet. Így válik az ár végül elsődleges szelekciós szemponttá… Hát – ez van.)

Az én bemutatóm

Egyre közeleg a kiállításunk, és én is egyre többször gondolok arra, hogyan mutatnám meg az Opteamust egy érdeklődőnek, ha egyedül találna a standunkon. Biztosan olyan oldalát mutatnám meg a rendszernek amit leginkább szeretek:  hogy nem rubrikákat kell töltögetnem, hogy a jegyzeteim életre kelnek. Megmutatnám, hogy miután rögzítettem az érdeklődő céget és személyt, onnantól kezdve csak egyszerű feljegyzéseket írok – mintha egyszerű cetlire írogatnék, ami az asztalomon hever – mégis  minden jól visszakereshetően, indexelve megtalálható lesz a rendszerben. Bármikor érkezik is egy érdeklődő hívás az ügyféltől ajánlatunk ügyében, egyetlen "google" típusú kereséssel minden információt magam előtt látok. Megmutatnám, hogy ahol kell, ott viszont a szokásosnál is pontosabb az adattárolás: az ajánlatokat például verzók szerint látom és tudom milyen irányba tolódott el a hangsúly az idők folyamán. A praktikumot és a gyorsaságot emelném ki mindenek előtt. Opteamusunk meglepően egyszerű adatbevitel mellett is olyan gyors és pontos kereséseket tud végrehajtani, hogy szinte telefonálás közben lekérdezhetjük az aktuális ügyfél teljes történetét és az üzletkötés minden részletét. És vajon melyik ügyfél az, aki nem veszi szívesen, hogy tudják hányadán áll a dolga, és nem tőle kérdezik, hogy "miben is maradtunk legutóbb"? Ahogyan az orvostól sem szeretjük azt hallani, hogy várjon amíg átnézem a kartonját kedves nememlékszemanevére, így a mi ügyfelünk sem szeretné azt érezni, hogy ő egy a sok közül.

Miközben rengeteg mást is tud a rendszer, ha rövid és meggyőző bemutató kellene tartanom, erre fektetném a hangsúlyt. Élőben még látványosabb. Szívesen megmutatom!

THE Roadshow – Fasor

Régi álmom teljesült ma: tinilány hegyeknek adhattam elő a szakma szépségeiről a fasori gimnáziumban. Rájuk való tekintettel elálltam eredeti tervemtől, és végül is nem a Southpark Séf bácsijától kölcsönzött "hello kispöcsök"-kel léptem a színpadra, hanem egy puszta sziasztokkal, máskülönben nemigen változtattam a tervezett hangnemen 😉 Azt ugyan nem értettem, mi szüksége van az informatikai szakmának reklámra, hiszen így is minden csinianyukának rögtön felcsillan a szeme ha véletlenül kiderül, hogy informatikus vagyok. Lelki szemeik előtt máris dombornyomott platinakártyát és gondtalan, gürcölés nélküli éveket látnak a nagy közös családi házban, amiből majd jól kiforgatnak a válásunk után. Nem is ezzel az aspektussal foglalkoztam, inkább olyasvalamit meséltem, ami ezeknek a fiúknak és lányoknak tényleg fontos lehet. Arról beszéltem, hogy igen kevés olyan szakma van, ahol nem kell 10-15 évig tanulni az alapokat, hogy egyáltalán labdába rúghassál, kevés olyan szakma van, ahol egyszem pécével, tőke nélkül is előállíthatsz sikeres terméket, és ahol egy-két évnyi szorgalommal akár a szakma nagy öregjei elé vághatsz. Itt nálunk, akinek a minimálisan szükséges szakmai tapasztalaton túl van egy kiváló ötlete és kellő ambíciója, az megcsinálhatja a szerencséjét. Aki 14 évesen tehetséges a logika és a kreativitás területén, az 30 évesen már a csúcson lehet. És akkor majd őt is meghívják előadónak, hogy tanúsíthassa mindezt az új nemzedéknek 😀 😀 😀

Itt is ott is amott is

Kifejezetten élvezem a munkámban, hogy nem csak kiábrándító szerverszobákban, nem csak kültelki raktérépületekben és nem csak lepukkant irodákban fordulok meg, hanem határozottan érdekes és szép helyeken is. Bárhová is sodor a munka, szívesen nézek körül az irodán kívül is, és ügyfeleim/vendéglátóim mindig szívesen körbe is vezetnek. Akárhogy is nem rajongok például az autókért, lenyűgöző volt látni a valaha volt szentgotthárdi Opel gyár összeszerelő sorát, az Audi gyár egyedileg spécizett TT modelljeit, tegnap pedig izgalmas volt a legújabb Citroen DS3 miniben ülni. Ékszerdoboz ez az autó – életemben nem láttam még ilyen ízlésesen csicsás fellniket és műszerfalat. Ha lány lennék, ilyet akarnék, és bizisten bármit meg is tennék érte 😉

Édes teher?

Egy CRM rendszer áttekinthetővé és mérhetővé teszi a kereskedelmi tevékenységet. A szoftver pontosan nyilvántartja, hol és milyen próbálkozásaink vannak, mennyi sikert, mennyi kudarcot könyvelhetünk el, melyik kollega mennyire eredményes vagy eredménytelen. A vezetőt általában le is nyűgözik azok a szoftver bemutatók, ahol a CRM rendszert felfelé ívelő grafikonokat gyártó, és a hiányosságokra piros villogással figyelmeztető csodafegyverként mutatják be. A valóság azonban – valahogy mégsem szokott ilyen álomszerű lenni. Sejtem is miért…

Tovább…

Kiállításra készülünk

Jól indult a január. Sok új érdeklődőt és új Opteamus felhasználókat is hozott a hónap. Egyik kedves – most már – ügyfelünk hívta fel a figyelmünket a márciusban zajló Labortechnikai kiállításra. Ahogy ő fogalmazott "olyan jó ez a rendszer, ismerjék meg mások is". 

Bár kicsit furcsának tűnhet, hogy az első kiállításunk egy labortechnikai kiállítás. Továbbgondolva, már egyáltalán nem az. Hiszen bármilyen jellegű is legyen egy cég profilja, jó crm rendszerre szüksége lehet bárkinek, mindenkinek.

Milyen lesz ott a napunk? Azt még magam sem tudom. Csinos ruha, széles mosoly és várni kell az érdeklődőkre. Ha már csináltatok ilyet és van tapasztalatok ezzel kapcsolatban, örülnék ha megosztanátok velem! És ugye addigra a tavasz is ideér?

 

Én is twitter?

Megalázás a köbön! oracle.com/sun – ez állt a Sun felvásárlásáról szóló Oracle levél végén 🙂

Ez speciel olyan rövid poén, amit a Jóisten is Twitterre teremtett, nem pedig blogbejegyzésnek. Mégis itt szerepel, merthogy nem twittelek. A twittert amolyan lusta ember blogjának tartottam eddig, de ámulva látom, ahogy az aktuális megmondóemberek is rendre felhagynak a masszívabb cikkek írásával, és inkább véget nem érő fontoskodó csiviteléssel árasztják el a csatornákat. Van persze, aki jó anyagot és jó poénokat nyom – miattuk gondolkodtam el, hogy van ennek a metódusnak is létjogosultsága. Végül is – egy cikk tartalma tényleg összefoglalható néhány mondatban. Fáj valakinek, hogy a régi 10 oldalas kinyomtatott spirálozott árajánlatok ma már 5 mondatnyi emaillé zsugorodtak? Az egyszerűsítés praktikus, és gyorsabb is. Twitteljek mint Greg? Ha kapok 5 pozitiv kommentet ide, akkor elkezdem. Na?

Rendben, rendben. Bár volt aki azt tanácsolta, inkább dolgozzak még többet, mintsem ezzel szórakozzak, de mégiscsak összejött a kritikus tömeg. A nép opteamus twittert akar!!! Hát tessék, megkaphatjátok: http://twitter.com/opteamusgreg