Régi álmom teljesült ma: tinilány hegyeknek adhattam elő a szakma szépségeiről a fasori gimnáziumban. Rájuk való tekintettel elálltam eredeti tervemtől, és végül is nem a Southpark Séf bácsijától kölcsönzött "hello kispöcsök"-kel léptem a színpadra, hanem egy puszta sziasztokkal, máskülönben nemigen változtattam a tervezett hangnemen 😉 Azt ugyan nem értettem, mi szüksége van az informatikai szakmának reklámra, hiszen így is minden csinianyukának rögtön felcsillan a szeme ha véletlenül kiderül, hogy informatikus vagyok. Lelki szemeik előtt máris dombornyomott platinakártyát és gondtalan, gürcölés nélküli éveket látnak a nagy közös családi házban, amiből majd jól kiforgatnak a válásunk után. Nem is ezzel az aspektussal foglalkoztam, inkább olyasvalamit meséltem, ami ezeknek a fiúknak és lányoknak tényleg fontos lehet. Arról beszéltem, hogy igen kevés olyan szakma van, ahol nem kell 10-15 évig tanulni az alapokat, hogy egyáltalán labdába rúghassál, kevés olyan szakma van, ahol egyszem pécével, tőke nélkül is előállíthatsz sikeres terméket, és ahol egy-két évnyi szorgalommal akár a szakma nagy öregjei elé vághatsz. Itt nálunk, akinek a minimálisan szükséges szakmai tapasztalaton túl van egy kiváló ötlete és kellő ambíciója, az megcsinálhatja a szerencséjét. Aki 14 évesen tehetséges a logika és a kreativitás területén, az 30 évesen már a csúcson lehet. És akkor majd őt is meghívják előadónak, hogy tanúsíthassa mindezt az új nemzedéknek 😀 😀 😀