Az a jelenet szokott eszembe jutni, amikor a kislányok a születésnapjukra a régóta várt menyasszony Barbie helyett egy ugyancsak hosszúlábú, de kínai noname babát kapnak. Az ajándékozó szerint – akinek ez a barbie téma nem szívügye és nem is fog vele játszani soha – az éppen olyan jó mint a Mattel féle baba, csak sokkal olcsóbb. Az ajándék kibontásakor a fékeveszett bömbölés persze rá fogja ébreszteni, hogy tévedett. Ezzel bizony nemhogy nem oldotta meg frappánsan és költséghatékonyan a feladványt, de bebukta még azt a pénzt is, amit egyáltalán ráköltött, a probléma pedig súlyosabb mint valaha volt.
Ez a jelenet szokott eszembe jutni, amikor azt hallom, hogy az ügyfélnyilvántartás problémájára nem érdemes most CRM rendszert vásárolni, majd a jófejű unokaöccs leprogramozza azt. A webes fiú nyilván el fog jutni addig, hogy az ügyfelek adatlapjait igény szerint megcsinálja. Még a leggyakoribb leválogatási szempontok szerint is tud majd szűrni – és már kész is a kínai baba. Szemre ez már valami, de mégis messze-messze távol van mindattól, amit majd a vele dolgozó kereskedő munkatárs elvárna egy ügyféladat-kezelő rendszertől. A nyilvántartás puszta képessége – ami valóban viszonylag rövid idő alatt megvalósítható – elég ahhoz, hogy a vezető hasznosnak tartson egy efféle programot, de ennél sokkal több kell, hogy a felhasználói ne gyűlöletes, pluszmunkát generáló vacakként gondoljanak rá. És ha így gondolnak rá, akkor ugyanúgy behisztiznek, mint a kislány a kínai babával… Egy professzionális CRM rendszer tervezői (és éveken keresztül hasznos feedbacket adó felhasználói) arra is gondoltak, hogyan tud egy CRM szoftver tényleg segíteni a munkában, és nem csak hátráltatni azt. Ezen múlik egy CRM szoftver sikere a gyakorlatbam, és az erre fordított x emberév munka az, ami meghatározza egy professzionális CRM rendszer árát.
Opteamus BLOG 