Ezt is megértük!

Kezdetek óta vártam ezt a pillanatot, és a minap lám bekövetkezett! Arra már régóta van konkrét példám, hogy valaki a blog miatt sértődött be, és arra is, hogy valaki aggályosan botrányosnak tartotta egyik-másik posztot. Mostantól viszont arra is van konkrét példám, hogy valaki kifejezetten a pozitív döntésének egyik okaként nevezte meg e blog létét és tartalmát. Mindig is azt reméltem, hogy a puszta áron, és a puszta funkciókon túl egy igazi vevőt érdekel az is, hogy kivel köt üzletet… Köszönöm!

És jövőre is!

Hát akkor
Boldog Karácsonyt neked is,
köszi hogy olvasol!

 

Munkás évünk volt az idén, és munkásan indítunk jövőre is. Ha hátralépek és úgy nézek rá a szoftverre, azt látom, hogy az Opteamus egyre univerzálisabb rendszerré válik. Egy kis-közepes üzleti közösségnek már a legtöbb funkcióját pusztán az Opteamussal el lehet végezni. Más szavakkal: az Opteamus már régen nem csak CRM, de lassan-lassan integrált vállalati ERP rendszerként is használható.

Az eddigi klasszikus Marketing listázások, kereskedelmi ügyek követése, számlázás, hibajegyek ügyfélpanaszok kezelése mellé jövő év elejére a kontrolling területet erősítjük meg, az alábbi központi funkciókkal:

  • Bejövő számlák kezelése
  • Számlák kiegyenlítésének követése
  • Banki mozgások
  • Dolgozói időelszámolások (timesheetek) kezelése

Az Opteamust annak idején olyan rugalmasra terveztük, hogy ezeken túlmenően tetszés szerinti ágazat tetszés szerinti adatai is kezelhetőek legyenek, így nagyon gyorsan és nagyon kevés ráfordítással fel lehetne készíteni a rendszert bármilyen célra. Pár munkanap leforgása alatt lehetne az Optiból például esküvőszervező alkalmazás, amely szépen nyilvántartja az esküvőket, a menüsorokat, a meghívottakat, az elintézendő feladatokat és nászajándékokat. Ugyanerre a mintára lehetne Opti ügynökségi rendszer, amely online vagy nyomtatott hirdetések adatait tárolja, de lehetne akár katonai rendszer is, amely hadgyakorlatokat, csapategységeket, térképeket és napiparancsokat kezel. Dobozosan is használható – de maximálisan testre is szabható. Egy álom 😉

CRM szoftver a kemény időkre

Tegnap több beszélgetésemben is előjött az a motívum, aminek egyre több Opteamus eladást köszönhetünk. Az illető cégvezetők szájából ha nem is pontosan így hangzott el, de ez volt a lényeg: kisebb létszámú, de jobban felfegyverzett csapatra van szükség. Úgy gondolkodnak, hogy érdemes a leggyengébb kereskedő munkatárs bértömegét inkább olyan eszközökre fordítani, amelyek érezhetően növelni tudják a legjobb munkatársak hatékonyságát. És hát – az Opteamus CRM éppen ilyen eszköz, mert a tervezésénél igyekeztünk figyelembe venni nem csak a kereskedelmi főnökök, de az operatív munkatársak szempontjait is.

Nem újkeletű doktrína ez, az amerikai hadsereg is folyamatosan azon dolgozik, hogy kisebb létszámú, de ütőképesebb alakulatokat állítson ki. A land warrior program szenzorai és kommunikációs rendszere, az erőfokozó exoskeletonok és az intelligens, de egyszerűen használható kézifegyverek már léteznek, pedig pár éve nem gondoltuk, hogy lehetséges “kanyarban” kilőni egy utcasarok fedezékéből, friss műholdképet és azonnali tüzérségi vagy légicsapást kérni a harctéri pda képernyőjén. Az Opteamus CRM rendszernek is megvannak az ehhez hasonlóan rendkívüli képességei, a mobilitás, a kereshetőség, és az információk okos kezelése területén – amelyek igazi szupervegyferré teszik a szakértő sales katona kezében.

Hua!

Budget CRM

Igazából nagyon kevés termék van, amelynek annyira nem számít a minősége, hogy megérné belőle a budget noname márkát megvásárolni. Az olcsó papírzsepi kidörzsöli az orrot, az orka kóla borzasztó ízű. Még amiről elsőre azt hiszem, hogy nem kell belőle minőségi, azzal is rendre ráfaragok: az olcsóbbik nylon szemeteszacskó például olyan vékonynak bizonyult, hogy szerteszét szakadt már egy harmad szemeteskosár tartalmától.

Egy ügyfélkapcsolat kezelő CRM szoftver a szokásosnál is érzékenyebb termék. Köztudott, hogy a CRM bevezetések rendre a felhasználók ellenállásán buknak meg, akik – gyakran jó okkal – egymillió kattintással járó, felesleges tehernek érzik az új szoftver bevezetését. Nagyon nem könnyű olyan CRM rendszert tervezni, amelyiknek olyan a felhasználói felülete, hogy a felhasználók komfortosnak érezzék, és még nehezebb olyat csinálni, amit a kereskedő munkatársak is hasznosnak éreznek a mindennapi munkában. A klasszikus CRM rendszerek elsősorban a vezetők információs igényét igyekeznek kielégíteni színes grafikonokkal, és a vezetők kontrollját erősíteni az állandó feladatozással és határidőzéssel – ami kevéssé rokonszenves az egyszeri felhasználóknak. Ha a szoftver megfeledkezik a kereskedő munkatársak szempontjairól, és nem tudja őket is látványosan segíteni a mindennapi feladataikban, akkor garantált a bevezetés kudarca. A CRM szoftverek többsége csak az eladási folyamat ledokumentálásában segít, és csak nagyon kevés rendelkezik olyan képességgel, amivel a kereskedők mindennapi munkáját gyorsítaná vagy segítené. Egy ebből a szempontból gyenge, vagy közepes szoftver azonnal megbukik a használat során – és huss, a tulajdonos máris elbukta a teljes(!) erre szánt befektetését, pedig milyen jó vételnek tűnt ugye… Csak az átlagon felül teljesítő szoftvereknek van esélye, azok pedig sosem a legolcsóbbak lesznek…

Let’s go crazy!

Persze. Lehet húzni az időt, de nem biztos hogy érdemes. Illetve rossz a szórend. Biztos, hogy nem érdemes. Egy kiéheztetett, pattanásig feszült férfi már bizonyosan csak saját magára fog koncentrálni, ha végre-valahára testközelbe kerül. A túl hosszúra nyúlt várakozás megtöri a lendületet, erodálja a rokonszenvet, megöli a kapcsolatot, még mielőtt szárba szökkent volna. Mégis, miért hezitál a nő, és miért hezitál a potenciális ügyfél? Nem érzik magukat elég felkészültnek a vágyaikhoz? Elfogytak az erőforrásaik? Nem hiszik, hogy nekik is jó lesz? Segítek: jó lesz…

A visszautasítás oka

Nézem ezeket a klasszik crm rendszereket – több menüpont és rublika van rajtuk, mint egy Boeing utasszállító cockpitjén. Példának okáért: minek olyan mező, hogy a "visszautasítás oka"? Magyar viszonyok között (és különösen a saját eladási tapasztalatok alapján) a visszautasítás oka MINDIG az, hogy a szoftver PÉNZBE KERÜL. Hogy több pénzbe kerül, mint amennyit az érdeklődő hajlandó lenne kifizetni. És akinek most elsőként az jut eszébe, hogy túl drágák vagyunk, vagy hogy bénák vagyunk abban, hogy a szoftver (amúgy forintban is jól mérhető) hasznát kidomborítsuk, azoknak álljon itt egy nagyon jellemző (a valóságban is elhangzott) párbeszéd:

– sajnos nem az önök rendszerét választottuk.
– óóóó de kár. és milyen szempont volt az, ami alapján nem mi lettünk a győztesek?
– a választott rendszer ár-teljesítmény szempontból sokkal jobb volt.
– tényleg? és mégis mennyibe került?
– ingyenes volt…

 

 

Falanszter modul felhasználó szemmel

Bármennyire is önállóak vagyunk a munkavégzésben és úgy gondoljuk, hogy saját tempókban mi magunk is jól be tudjuk osztani a feladatainkat, hamar rájöhetünk, hogy nem mindig van így. A kereskedelmi oldal erre nagyon jó példa. Ahogy az Opti egyre népszerűbb és ismertebb, úgy növekedett meg a megkeresések száma nálunk is (örömünkre). S lássuk be, hogy vannak feladatok amik nagyon is jól számonkérhetőek. Visszakereste, felhívta, elküldte és még sorolhatnám. Ideje volt nálunk is, hogy kipróbáljuk ezt. Hamar beigazolódott, hogy amikor ez a modul bekerült még látványosabb, ha valaki ezeket a kötelezettségeket halogatja. Hiszen vannak dolgok amiket a napi munkamenetbe kell beilleszteni – jó néha bepréselni -. Nyilván vannak köztünk azok akik szigorú munkarendet tudnak tartani és a nap elején elhatározva jut a feladatainak a végére. És hát vagyunk néhányan azok, akiket néha el tudnak sodorni a napi történések. Egy-egy alkalommal még érthető lehet egy-egy napos csúszás, de rendszeresen már mi magunkat sem tudjuk becsapni, hogy mi milyen jól végezzük a dolgunkat…

Megcélozni a kicsiket

"-Szóval az úgy van, Bunny öcsi, hogy ha odamész egy tölgyfához vagy egy szaros szilhez vagy mihez, tudod, egy olyan böszme állathoz, aminek vaskos, széles törzse van, meg egy csomó óriási gyökere, amik lenyúlnak a földbe, meg sok vastag ága, ami mind csupa levél, naszóval ha odamész egy ilyenhez és megrázod, akkor mi történik?… Hát nyilván kurvára nem történik semmi!… Állhatsz ott és rázhatod akár egész nap, csak annyit érsz el vele, hogy megfájdul a karod. Világos? … Ha viszont odamész egy nyamvadt, kiszáradt, elcsesződött kis fához, aminek már sorvad a törzse, a pár megmaradt levele meg veszettül kapaszkodik az ágakon, és átkarolod a fát és a lelket is kirázod belőle, ahogy ebben a szakmában mondani szokás, akkor rögtön lehullanak a szaros levelei! Vili?… Na szóval, a baszom nagy tölgy az a gazdag csávó, a vékony kis fa pedig egy csóró fasz, akinek nincs egy ruppója se. Veszed az adást?"

Imígyen tanította Nick Cave legújabb regényének címadó hőse, Bunny Munro, az utazó ügynök, a fiát. És ebben a pillanatban megértettem, miért is fókuszál a konkurencia elsősorban a kisvállalkozókra…

Keddi rutinmunka

Ó, pedig milyen könnyen indult. Időhúzás és bevezető szócséplés nélkül le tudtam ülni egy helyi géphez, csont nélkül installáltam az instant klienst, kérdezősködés nélkül másodikra megvolt a jelszó is, és a webdavot is tíz perc alatt térdre kényszerítettem. Mint kés a vajban. Halkan meg is jegyeztem magamnak, hogy igen, nemhiába x év tapasztalata és verejtéke, kell lennie ilyen napoknak, amikor ennyire flottul megy minden. Mint az asztronomikon sugara a mélyűrben, úgy ragyogott fel a böngészőben megjelenő nodemanager felülete. Innen már csak pár perc önelégült mosolygás, és fel is tolom az új verziót, ahogy mindig, mindenhol. Kis hatásszünet. Aztán kicsit hosszabb hatásszünet. Aztán párhuzamos ablak, session monitor. Dolgozik vagy halott? Kill. Restart. Recompile. Monitor. Kill. Talán az NLS? Törlés. Újra. Alertlog. Trace. Recseg ropog a szerver, lelki szemeimmel látom, ahogy kínjában ide-oda pakolja a memóriaszeleteket. Növekednek a számlálók, zakatol a gép, ennyi olvasási és számlálási művelettel már egy marsutazás minden adatát kiszámolhatta volna ez az ócskavas. Elátkozott internal hiba lesz ez, akárki meglássa, hogy dőljön össze a redwoodi irodaház. Egyszerűen n e m t u d o m mi történik odabenn, és az se biztos, hogy valami történik egyáltalán. Kézzelfogható eredményt, vagy hibaüzenetet akarok, de azonnal, e helyett a nyomorúságos mechanikus árnyékbokszolás helyett. Most kéne kiszállni. Itthagyni mindent és hazafelé menet befizetni Szandrához és Viviennhez egy kis pihenésre, aztán másnap visszajönni. Nagyobb fegyverek kellenek ide, talán ha nálam lenne a full forráskód, a debugger, és a kínai szoft…

Másfél órányi verejtékezés és majdnem feladás után kiderült, igazából minden a legnagyobb rendben van, csak az itt használt ingyenes de korlátozott adatbázis és a kidobás közelén álló agyonterhelt szerver a létező legrosszabbat hozta ki egymásból. Sose tudom meg, mi történt a gép belsejében, de vagy félóráig tartott a kettő perces rutin művelet. Persze minden jó ha vége jó, megkönnyebbülés, mutogatás, átadás, pipa, pipa és pipa. Üres üveg a szemetesbe, pendrive a zsebbe, autókulcs, filofax a kézbe, és viszlát. Mission complete.

Helpdesk házi bemutató

Csöng a csengő, aztán újra, újra és újra, és pillanatokon belül itt van mindenki, sör, süti, ropi, nem győzök mindenkit bemutatni mindenkinek. Az akácfák romantikusan megszűrik a tavaszi délután fényét, a vetítő sugara belehasít a szoba sötét sarkába. Heineken nélkül is kavarog minden, aztán rámfókuszálnak a tekintetek, kezdhetem a produkciót. Kicsit olyan ez, mint randevú előtt. Hiába csinálta az ember százezerszer, jó esetben mindig ott van legbelül az a furcsa kellemes érzés. Ez talán az egyetlen izgalmasan, szórakoztatóan kiszámíthatatlan dolog az életben. A másik ember reakciója. És hiába ismerem az arcokat körülöttem, nem tudhatom előre, hogy a szoftver, a funkciók, a show, amivel készültünk nekik, mennyire tetszik majd. Cikázom a képernyők között, hol profán vagyok, hol a végletekig kockafejű, klikk ide, klikk oda, nem is tudom mennyire tudnak követni, de az biztos, hogy a lendületet és az irányt érzékelik. Ahogy fanatikus lendületem csillapodik, úgy hangzanak el az első kérdések is. Több szem tényleg többet lát, kiderül például, hogy az amúgy sem egyszerű biztonsági rendszert még ennél is tovább kellene helyenként bonyolítani – majd megoldom. Ezt is 😉

Azt hiszem végül is sikerült megmutatni nem csak egy jól kitalált helpdesk folyamatot, de azt is, hogy az Opteamushoz mint motorhoz hogyan lehet egyedi funkciókat fejleszteni úgy, hogy maga a koncepció ne sérüljön. Akár helpdesk funkciókat, akár egészen másféléket. Messze vannak a határok, érdemes elereszteni a fantáziát.

Köszi mindenkinek, aki eljött!