Keddi rutinmunka

Ó, pedig milyen könnyen indult. Időhúzás és bevezető szócséplés nélkül le tudtam ülni egy helyi géphez, csont nélkül installáltam az instant klienst, kérdezősködés nélkül másodikra megvolt a jelszó is, és a webdavot is tíz perc alatt térdre kényszerítettem. Mint kés a vajban. Halkan meg is jegyeztem magamnak, hogy igen, nemhiába x év tapasztalata és verejtéke, kell lennie ilyen napoknak, amikor ennyire flottul megy minden. Mint az asztronomikon sugara a mélyűrben, úgy ragyogott fel a böngészőben megjelenő nodemanager felülete. Innen már csak pár perc önelégült mosolygás, és fel is tolom az új verziót, ahogy mindig, mindenhol. Kis hatásszünet. Aztán kicsit hosszabb hatásszünet. Aztán párhuzamos ablak, session monitor. Dolgozik vagy halott? Kill. Restart. Recompile. Monitor. Kill. Talán az NLS? Törlés. Újra. Alertlog. Trace. Recseg ropog a szerver, lelki szemeimmel látom, ahogy kínjában ide-oda pakolja a memóriaszeleteket. Növekednek a számlálók, zakatol a gép, ennyi olvasási és számlálási művelettel már egy marsutazás minden adatát kiszámolhatta volna ez az ócskavas. Elátkozott internal hiba lesz ez, akárki meglássa, hogy dőljön össze a redwoodi irodaház. Egyszerűen n e m t u d o m mi történik odabenn, és az se biztos, hogy valami történik egyáltalán. Kézzelfogható eredményt, vagy hibaüzenetet akarok, de azonnal, e helyett a nyomorúságos mechanikus árnyékbokszolás helyett. Most kéne kiszállni. Itthagyni mindent és hazafelé menet befizetni Szandrához és Viviennhez egy kis pihenésre, aztán másnap visszajönni. Nagyobb fegyverek kellenek ide, talán ha nálam lenne a full forráskód, a debugger, és a kínai szoft…

Másfél órányi verejtékezés és majdnem feladás után kiderült, igazából minden a legnagyobb rendben van, csak az itt használt ingyenes de korlátozott adatbázis és a kidobás közelén álló agyonterhelt szerver a létező legrosszabbat hozta ki egymásból. Sose tudom meg, mi történt a gép belsejében, de vagy félóráig tartott a kettő perces rutin művelet. Persze minden jó ha vége jó, megkönnyebbülés, mutogatás, átadás, pipa, pipa és pipa. Üres üveg a szemetesbe, pendrive a zsebbe, autókulcs, filofax a kézbe, és viszlát. Mission complete.

Közzétéve: gergelyhoppan

Én vagyok az Opteamus rendszer büszke apukája.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: