"-Szóval az úgy van, Bunny öcsi, hogy ha odamész egy tölgyfához vagy egy szaros szilhez vagy mihez, tudod, egy olyan böszme állathoz, aminek vaskos, széles törzse van, meg egy csomó óriási gyökere, amik lenyúlnak a földbe, meg sok vastag ága, ami mind csupa levél, naszóval ha odamész egy ilyenhez és megrázod, akkor mi történik?… Hát nyilván kurvára nem történik semmi!… Állhatsz ott és rázhatod akár egész nap, csak annyit érsz el vele, hogy megfájdul a karod. Világos? … Ha viszont odamész egy nyamvadt, kiszáradt, elcsesződött kis fához, aminek már sorvad a törzse, a pár megmaradt levele meg veszettül kapaszkodik az ágakon, és átkarolod a fát és a lelket is kirázod belőle, ahogy ebben a szakmában mondani szokás, akkor rögtön lehullanak a szaros levelei! Vili?… Na szóval, a baszom nagy tölgy az a gazdag csávó, a vékony kis fa pedig egy csóró fasz, akinek nincs egy ruppója se. Veszed az adást?"
Imígyen tanította Nick Cave legújabb regényének címadó hőse, Bunny Munro, az utazó ügynök, a fiát. És ebben a pillanatban megértettem, miért is fókuszál a konkurencia elsősorban a kisvállalkozókra…
Opteamus BLOG 