A mai napig értetlenül állok az előtt, amikor a lelkes érdeklődők a szerencsés végkifejlet felé közeledvén megkérdezik, hogy mégis, mennyivel adnánk olcsóbban a rendszerünket… Ha azt kérdeznék, hogy milyen mértékben adhatnának csereárut, arra szívesen válaszolnék – az korrekt megállapodás ha portéka és ellenérték párban állnak. Ha azt kérdeznék, hogy bele tudnánk-e férni X összegbe, mert annyi a jóváhagyott keret a célra, azt is megérteném. De amikor mindenféle ellentételezés nélkül, pusztán önös spórolásból szeretné valaki az én profitomat csökkenteni – az még mindig meglep. A minap az edzőteremben viszont remek ötletem támadt. A következő ilyen kérdésre azt fogom felelni: nagyon szívesen adok annyi százalék kedvezményt, ahány szabályos(!) fekvőtámaszt itt és most előttem lenyom 🙂 Parádés riposzt volna, amiben a fitnessmániámon kívül apám tanítása is benne lenne, miszerint hülye kérdésre hülye választ. Árnyaltabban fogalmazva: a válasz azon túl, hogy korrekt és precíz, nagyon szépen rámutat a kérdés bizarr voltára 🙂
Na milyen ötlet? :DDD
Nem tudom mi történik mostanában. Véget ért a válság? Én volnék egyre rutinosabb? Esetleg az Opteamus 
Bár még csak augusztus van, mégis a kéthetes nyaralás már csak nagyon kellemes emlék számomra. Ha csak tehetem két hét szabadságot veszek ki, szerintem ennyi idő alatt lehet igazán feltöltődni. Nyaralás előtti igyekszem minél jobban előre dolgozni, amennyit csak lehet – persze mindannyian tudjuk jól, hogy nem lehet… Notebook-ot nem vagyok hajlandó vinni, mert akkor ott a kisértés, hogy ha már kinyitom akkor ránézek a dolgaimra és csináljak valami hasznosat is. Az okostelefonomat viszont mégsem hagyhatom itthon, mert a telefon azért csak kell… Nem tartozom azok közé, akik még a partra sem tudnak telefon nélkül lemenni, de esténként egy gyors ellenőrzés erejéig előveszem. Kollégák tudják, hogy csak sürgős esetben keressenek a pihenés alatt, ez íratlan szabály mindannyiunknak. A két hét alatt azokban az ügyekben, amikor az engem közvetelenül megkereső ügyfelek kértek segítséget, hibátlanul működött minden. Elegendő volt a kollégáknak az Opteamusba egy rövid bejegyzést írnom a kéréssel, vagy csatolnom azt az e-mail-t amiben segítséget kértek. Ha olyanom volt, ugyanott gyorsan át is futhattam, mi minden történt odahaza, hogyan forognak a fogaskerekek nélkülem. Opteamusunk nem pusztán 
Nagyon bosszantó, amikor Apple kütyün csatolni akarok az Opteamus 
Úgy emlékszem, mintha nyáron egy pici pihenő szokott volna lenni. Ilyenkor az érdeklődők és az ügyfelek is egy kicsit le szoktak lassulni, ki-ki vonják magukat a forgalomból. De nem idén. Mintha minden szervezet, minden igazgató a rendcsinálás, az építkezés lázában égne, és ennek egyre többször az a vége, hogy csörög a telefonom. Rég nem látott cégvezetők jelentkeznek, hogy eljött az idő a közös munkára, ismeretlenek érdeklődnek a 
A minap úgy éreztem magam, mint a frissen nyitott, áruval gyönyörűen feltöltött, vadonat újan berendezett csemegebolt pénztárosa, aki reggel nagy levegőt vesz, vidáman kinyit, és izgatottan várja ez első vevőt. Az rendben meg is érkezik, de nem vesz tudomást a pultokról, a portékáról, csak odahajol a kasszához: “Felváltaná nekem százasokra ezt az ezrest?”
Imádom a filmekben azokat a villanásnyi részeket, ahol Clint Eastwood akkurátusan megtisztogatja a pisztolyát, vagy ahol Arnold Schwarzenegger gondosan magára aggatja a fegyvereit a dzsungelkéstől kezdve a vállról indítható rakétákig. Az alapos felkészülés kulcsfontosságú, még a főhősök esetében is. Nem szokás csak úgy ripsz-ropsz megrohamozni egy célpontot, előtte gondosan át kell nézni a térképet, a műholdképet, számba venni a szereplőket, a körülményeket, kell lennie egy A, B, C tervnek, menekülési útvonalakkal. Sőt, egy fontos akcióra külön gyakorolni is illik, memorizálni a terepet, az épületek alaprajzát, újra és újra elpróbálni a kritikus mozzanatokat.
Ahogy telik-múlik az idő, egyre többet tudunk meg magunkról és a világról. Jobban tudjuk, mire vágynak ügyfeleink, mire kíváncsiak potenciális ügyfeleink, és miben vagyunk jobbak konkurenseinknél. Ennek megfelelően ismét újraterveztük weboldalunkat (Opteamus 
A műbútor-asztalosoknak és a fogorvosoknak könnyű dolguk van, ők könnyen tudnak válaszolni arra a kérdésre, hogy mivel is foglalkoznak. Én ezzel mindig bajban voltam. Adódna ugye az “Informatikus vagyok” válasz, ami egyrészt nem hangzik jól, másrészt nem túl pontos. Az informatika borzasztóan szerteágazó gyűjtőfogalom. Az iparágon belül például egy linux-rendszergazda és egy cognos adatbányász szakember egymás szavát se érti (ahogy egy állatorvos és egy idegsebész specialista se). Ha csak annyit mondok, hogy “informatikus vagyok”, akkor a kérdező saját társadalmi státuszából és élethelyzetéből adódóan fog valamire asszociálni – ami nekem nem biztos hogy előnyös. A legtöbb dolgozó nőnek ilyenkor egy siető rendszergazda ugrik be, kockás inggel, az övén fityegő kütyükkel, és az érthetetlen hülye kérdéseivel. A gyermekét egyedül nevelő elvált anyukának egy fehéringes íróasztalos programozó jut eszébe, akinek a fizetése megnyugtatóan felbruttósítaná a családi kasszát. A marketinges csajsziknak a hipster-szemüveges webkettes weboldal tervezők jutnak eszükbe, akik általában a kütyüiket nyomkodják őhelyettük. A jólszituált üzletasszonyoknak öltönyös tanácsadók jutnak eszükbe, a drága óráikkal és menő céges autóikkal. Hogy mondjam el nekik, hogy engem a “senior software architect” megnevezéssel lehetne leírni, de ez után is rögtön hozzá kéne tennem, hogy ezen belül is oracle adatbázisokra és felhasználói felületekre specializálódva? Hogy mondjam el, hogy amit csinálok, annak semmi köze nincsen a számítógépek dobozához és csatlakozóihoz? Vagy kezdjem el megmagyarázni, hogy a tervezői munka olyan, mint egy festményt megfesteni, vagy regényt írni, ahogy kitalálod az alapötletet, kidolgozod a kompozíciót, a karaktereket, a hangulatot, majd lassan a részleteket is? Meséljek nekik az intuícióról és a tapasztalatról, ami ennek a munkának a lényege? Nem csoda hogy általában azt válaszolom, hogy “Hagyjuk a munkámat, abban nincsen semmi romantikus. Kérsz még egy italt?” 😉
Standard Opteamus CRM rendszerünkben nincsen olyan mező, hogy Visszautasítás oka. Aki kéri, annak persze szívesen beállítjuk ezt is, de tapasztalataim szerint erre magyar viszonyok között nekünk semmi szükségünk nincsen. A mi CRM szoftverünk rendre lenyűgözi szinte minden érdeklődőnket, és akik visszautasítanak minket, mind egyetlen ok miatt utasítanak vissza, bár ezt a lehető legkülönbözőbb és legmókásabb módokon fogalmazzák meg. Biztosan ismered a 
Opteamus BLOG 