A műbútor-asztalosoknak és a fogorvosoknak könnyű dolguk van, ők könnyen tudnak válaszolni arra a kérdésre, hogy mivel is foglalkoznak. Én ezzel mindig bajban voltam. Adódna ugye az “Informatikus vagyok” válasz, ami egyrészt nem hangzik jól, másrészt nem túl pontos. Az informatika borzasztóan szerteágazó gyűjtőfogalom. Az iparágon belül például egy linux-rendszergazda és egy cognos adatbányász szakember egymás szavát se érti (ahogy egy állatorvos és egy idegsebész specialista se). Ha csak annyit mondok, hogy “informatikus vagyok”, akkor a kérdező saját társadalmi státuszából és élethelyzetéből adódóan fog valamire asszociálni – ami nekem nem biztos hogy előnyös. A legtöbb dolgozó nőnek ilyenkor egy siető rendszergazda ugrik be, kockás inggel, az övén fityegő kütyükkel, és az érthetetlen hülye kérdéseivel. A gyermekét egyedül nevelő elvált anyukának egy fehéringes íróasztalos programozó jut eszébe, akinek a fizetése megnyugtatóan felbruttósítaná a családi kasszát. A marketinges csajsziknak a hipster-szemüveges webkettes weboldal tervezők jutnak eszükbe, akik általában a kütyüiket nyomkodják őhelyettük. A jólszituált üzletasszonyoknak öltönyös tanácsadók jutnak eszükbe, a drága óráikkal és menő céges autóikkal. Hogy mondjam el nekik, hogy engem a “senior software architect” megnevezéssel lehetne leírni, de ez után is rögtön hozzá kéne tennem, hogy ezen belül is oracle adatbázisokra és felhasználói felületekre specializálódva? Hogy mondjam el, hogy amit csinálok, annak semmi köze nincsen a számítógépek dobozához és csatlakozóihoz? Vagy kezdjem el megmagyarázni, hogy a tervezői munka olyan, mint egy festményt megfesteni, vagy regényt írni, ahogy kitalálod az alapötletet, kidolgozod a kompozíciót, a karaktereket, a hangulatot, majd lassan a részleteket is? Meséljek nekik az intuícióról és a tapasztalatról, ami ennek a munkának a lényege? Nem csoda hogy általában azt válaszolom, hogy “Hagyjuk a munkámat, abban nincsen semmi romantikus. Kérsz még egy italt?” 😉