A minap úgy éreztem magam, mint a frissen nyitott, áruval gyönyörűen feltöltött, vadonat újan berendezett csemegebolt pénztárosa, aki reggel nagy levegőt vesz, vidáman kinyit, és izgatottan várja ez első vevőt. Az rendben meg is érkezik, de nem vesz tudomást a pultokról, a portékáról, csak odahajol a kasszához: “Felváltaná nekem százasokra ezt az ezrest?”
Régi-új Opteamus CRM weboldalunkra ugye új szöveg került, és új kapcsolatfelvételi űrlap a lelkes érdeklődők számára. Kevés számú de fontos mezővel – előrefogalmazott sugalmazó szöveggel, hogy ne legyen félreértés: olyan cégeket akarunk megszólítani, akiknek komolyan szándékában áll egy CRM beszerzés. Hát a legelsők között így is egy telefon és cég nélküli, magánpostafiókról érkezett kérdés futott be: “mennyibe kerül?“. Érdeklődőnk még a sablonszöveget is gondosan kitörölte, hogy a komoly érdeklődés látszatát is elkerülje.
Mit tegyek?
Tegyem ki az árakat, hogy megkíméljek mindenkit a felesleges kérdezősködésről?
(A kérdés ugyanis mindig felesleges. Az Opteamus hiába nem drága – aki elsőnek az árakat kérdezi, annak nincsen értékelhető vásárlóereje)
Tegyem kötelezővé legalább a CÉG mezőt?
(És így nyomatékosítsam a komolyságot, hogy 5-500 felhasználószámra terveztük a rendszerünket)
Írjam ki, hogy PÉNZVÁLTÁS NINCS?
Opteamus BLOG 