A könnyű nap tegnap volt

Úgy emlékszem, mintha nyáron egy pici pihenő szokott volna lenni. Ilyenkor az érdeklődők és az ügyfelek is egy kicsit le szoktak lassulni, ki-ki vonják magukat a forgalomból. De nem idén. Mintha minden szervezet, minden igazgató a rendcsinálás, az építkezés lázában égne, és ennek egyre többször az a vége, hogy csörög a telefonom. Rég nem látott cégvezetők jelentkeznek, hogy eljött az idő a közös munkára, ismeretlenek érdeklődnek a crm rendszer képességeiről. Hogy fényes nappal nem tudok elmenni bevásárolni, azt már megszoktam. Azt még nem, hogy újabban már az éjszakai Tescoba sincs időm lemenni, mert a másnap esedékes jelenésem részleteit dolgozom ki. Már a konditermi futógépen sem az előttem kardiózó jónők fenekére koncentrálok, hanem a másnapi bemutató forgatókönyvén és kulcsfordulatain jár az eszem. Reggel tükörtojás, kávé, vitaminok, vasalt fehér ing, fullra töltött telefon és tábla, frissen hegyezett ceruza, szűz jegyzettömb, a kinyomtatott, még hajnalban széljegyzetelt demó forgatókönyv, és már indulunk is. Bájos aszisztensem is kitesz magáért: vadiúj szőke rasztahajjal és fekete neccharisnyával enyhíti az én konzervatív kinézetemet, mindenki örömére. Észreveszik-e a bemutatóba csak nekik becsempészett easter eggeket? Megértik-e micsoda cuccot, micsoda versenyelőnyt kínálunk nekik? Átragad rájuk a lelkesedésem? Szinte mindig. És most is sikerülni fog, mert sikerülnie kell. Azt mondom, megéri felkészülni. Amat victoria curam.