Imádom a filmekben azokat a villanásnyi részeket, ahol Clint Eastwood akkurátusan megtisztogatja a pisztolyát, vagy ahol Arnold Schwarzenegger gondosan magára aggatja a fegyvereit a dzsungelkéstől kezdve a vállról indítható rakétákig. Az alapos felkészülés kulcsfontosságú, még a főhősök esetében is. Nem szokás csak úgy ripsz-ropsz megrohamozni egy célpontot, előtte gondosan át kell nézni a térképet, a műholdképet, számba venni a szereplőket, a körülményeket, kell lennie egy A, B, C tervnek, menekülési útvonalakkal. Sőt, egy fontos akcióra külön gyakorolni is illik, memorizálni a terepet, az épületek alaprajzát, újra és újra elpróbálni a kritikus mozzanatokat.
Csakúgy imádom, amikor magamnak kell felkészülnie egy fontos bevetésre. Szépen gondosan, éjszakákon át képes vagyok a részleteken és az egészen gondolkodni, hogy minden pixel, minden szó, minden gondolat a helyén legyen. Hogy akkor és ott, az és úgy történjen, ahogy azt én szeretném. És amikor a végén taps és dícséret – hát az a katarzis megér minden előzetes fáradozást…
Opteamus BLOG 