Na jó, az előző az április elsejei bejegyzés volt – de a benne szereplő Opteamus Skynet algoritmus mégsem teljesen őrültség. Olvastam valahol egy olyan cikket, hogy az elvesztett és hűtlen ügyfelek még mindig értékesebbek, mint azok a kiszemelt hideg ügyfelek, akikkel még fel sem vettük a kapcsolatot. A mostani nehéz időkben érdemes ezzel is kalkulálni – írta a szerző (akire már sajna nem emlékeszem). Egy CRM rendszer segítségével valóban van esélyünk összegereblyézni ezeket a célpontokat, főleg ha Opteamusról beszélünk. Triviálisan lekérdezhetőek azok az ügyek, amelyek elindultak ugyan a szerződéskötés felé, de nem jutottak el odáig. Kevésbé triviálisan, de kiértékelhető, hogy ezek az ügyek milyen messze jutottak el, mielőtt elbuktak. Ezeken az egyszerűbb leválogatásokon túl, az Opteamus az asszociatív kapcsolati adatokból azt is meg tudja mondani (mint egy tag-cloud), hogy ügyektől teljesen függetlenül mely cégekről és mely kontaktemberekről esett a legtöbb szó, ami szintén segít eldönteni, mely cégekkel és emberekkel volt a legszorosabb kapcsolatunk. Ezeket, és ehhez hasonló egyéb lekérdezéseket valahogy súlyozottan összekombinálva, szerintem igenis készíthető olyan algoritmus, ami gombnyomásra kidobja, mely cégekkel és emberekkel lenne érdemes (újra) beszélni. Ha szűkében volnánk az új érdeklődőknek, biztosan neki is állnék ezzel foglalkozni, de hálistennek aktuális ügyfeleink totálisan túlterheltek minket, szóval az ügyfél-újrahasznosító modul még várhat egy kicsit…
Több adat, több üzlet, több pénz!
Opteamus CRM rendszerünk eddig is híres volt arról a képességéről, hogy az adatok közti kapcsolatok asszociatív felderítésével érdekes új információkat képes felszínre hozni. A sok apró cetli közti összefüggések nem egyszer szerencsés új üzleti lehetőséget fednek fel. Nyilvánvalóan minél több adat áll rendelkezésre, az elemzés annál jobb eséllyel, annál több értékes összefüggést tud előtalálni. Ez a gondolat volt új szolgáltatásunk alapja, amely a mostanában oly divatos üzleti reggelik és a klasszikusan hatékony filecserélő rendszerek mintájára a kapcsolati adatok kölcsönös megosztásán alapszik. Mostantól ügyfeleink – szigorúan önkéntes alapon – összekapcsolhatják Opteamus rendszereiket, új Skynet modulunk pedig az összegzett adatokból nem csupán felderíti a kínálkozó új üzleti lehetőségeket, de arányosan szét is osztja őket a csatlakozott tagok között. Az elosztó algoritmus értékeli, ki mennyi és milyen minőségű adatot osztott meg, és elsősorban (de nem csak) e szerint határozza meg, kik és hogyan részesülnek a kinyert végeredményből. A szisztéma teljesen automatikus, a tagok továbbra sem látják, sem nem listázhatják egymás adatait, az új modul csak az asszociatív elemzés utáni végeredményt közli az érintettekkel.
Több üzletre, több pénzre vágyik? Legyen az elsők között, akik profitálnak új fejlesztésünkből! Az opcionális Opteamus Skynet modul használata 25%-kal növeli meg az aktuális havidíjat, és az előfizetői szerződés előzetes módosításához kötött. Az érdeklődők keressék Kala Pál kollegánkat a pkala@alpha-consulting.hu email címen :DDDDDDDDDDDDDDDD
Nézem a számokat
Nézem a számokat, és nem kis elégedettséggel állapítom meg, hogy hoztuk a tavalyi évet. Sőt. Nagyobb ügyfélbázissal és több aktív megkereséssel kezdünk bele az új évbe, mint tettük ezt tavaly ilyenkor. Belegondolni is szép, milyen évnek néznénk elébe egy egészségesebb piacon, egy gazdagabb időszakban… Igazából ritkán nézem a számokat, attól, hogy többet nézem őket, nem lesznek nagyobbak. Azt hiszem, e nélkül is tudom mit kell tennem, és igyekszem azt tenni, teljes erőbedobással. Ebből a szempontból hasonlatos vagyok az Orwell féle állatfarm bányalovához, aki az újabb és újabb megszorítások bejelentésekor csak annyit mondott dacosan: “Sebaj. Majd még keményebben húzom az igát.” Jelentős különbség viszont köztünk, hogy én látom értelmét a munkámnak, mert ebből nem a malacok fognak meggazdagodni, mint a regényben. Illetve… oh wait a minute…
Extra munka, extra jutalom
Az milyen már, amikor az ember szülinapi tortát kap az ügyféltől?! Megmondom: nagyon jó. Érdemes amúgy minket jól tartani és okosan motiválni, mert a vidám és lelkes konzulens csodákra képes – szemben a megkeseredett és megfáradt vállalkozóval, aki jobbára csak a pénze után fut. Ahogy a vadászpilóták is extra fejadagot kapnak, úgy a jó konzulensek is extrát érdemelnek – cserébe persze egyikük sem hibázhatja el a bevetést.
Még egyszer köszönöm szépen!
Megnőttünk
Hát ezt nem hiszem el. A minap egy érdeklődő azt mondta, hogy neki egy nálunk EGYSZERŰBB rendszer tetszett meg, és nem mi. Megnéztem az illető programot és hát… hmm.. szóval ízlésről ne vitatkozzunk. Viszont meglehet, hogy 10 év fejlesztőmunkája után az Opteamus valóban új evolúciós szintet ért el. Megjelentek a nagyvállalati felhasználáshoz szükséges funkciók, és a felhasználók nyomására egyre több szélsőséges, divatos és specifikus funkció kapott támogatást. Ennek egyenes következménye, hogy ha nem vigyáz az ember, és egy bemutatón túlságosan sokat mutat meg mindebből, akkor az érdeklődő már nem egy cuki kis cetlizős crm vagy helpdesk programocskát lát, hanem egy masszív, mindenre képes, paraméterezhető vállalati rendszert. És azt hiszem, ezt nem is bánom…
Frontvonalban
Ha extrém módon kell teljesíteni, akkor ott gyakran nincs idő a civilizált külsőségekkel törődni. Amikor nagy munkában vagyok, nem csak hogy asztalokat tudok beborítani misztikus ceruzajegyzeteimmel és kiürült kávésbögréimmel, de gyakran megesik, hogy napokig nem látok sem borotvát, sem szappant. Pontosan mint a katonák a frontvonalban – akik minden energiájukat a küldetésre összpontosítják. Aztán majd ha mission complete, majd ha készen van az átadható rendszer, akkor letakarítom az asztalom, kihegyezem a ceruzákat, akkor majd jöhet a forró fürdő, a tiszta ing, a vasalt nadrág, jöhet fodrász Kriszti, és nem csak hogy civilizált, de felette elégedett jómagam ünnepelhetem a munkát, az életet. Hétfőn átadom a nagy crm rendszer projekt utolsó előtti fázisát, aztán pihenek és karácsonyozom egészen januárig.
Hasonló jól végzett munkát, és kellemes ünnepeket kívánok neked is!
Projektzáráshoz közeledve
Egy projekt legelső megbeszélése után mindig mindenki elégedett, hogy lám csak, milyen szépen haladunk, máris kész az első megbeszélés, kész az első jegyzőkönyv, eltelt egy munkanap, és milyen szépen tartjuk a menetrendet 😀 Az is borítékolható, hogy a hosszadalmas kiválasztást követő legelső napokban még mindenki lelkesen bízik az új rendszer (és a nyakkendős kereskedők) ígéreteiben. Ehhez képest egészen más szintű dicséret, amikor kevéssel a projekt zárása előtt hangzik el, hogy "de jó lesz ez", és hogy igen, mindenki úgy látja, hogy tartjuk a menetrendet és el fogunk készülni 🙂 Jól esett hallani…
Keleten felhős az ég
Régi gondom látszik megoldódni – ahogy a mellékelt ábra is mutatja. Elsősorban, az új IOS5 frissítéssel szebb, kényelmesebb naptárat kaptam az iPad táblámra, így most már rá tudtam venni magam, hogy abba vezessem a találkozóimat. Másodsorban az új IOS5 iCloud felhője automatikusan megoldja nekem, hogy a táblára rögzített naptárbejegyzéseimet az iPhone kistelefonomról is azonnal lássam és vica versa. Harmadsorban, az Opteamus CRM rendszerből származó naptári bejegyzések automatikusan megjelennek mindkét Apple kütyümben.
A baloldali ábra az iPad táblám naptárjának heti nézet részlete. A hétfői bejegyzést itt, a táblán rögzítettem anno. A keddi bejegyzést csak kutyafuttában iPhone kistelefonomba írtam be, de az iCloud felhő ideszinkronizálta. A szerdai bejegyzést viszont az Opteamus CRM rendszerben keletkezett, és onnan mint szabványos felhőből az eszköz ide szinkronizálta. Más szavakkal: ugyanabban a naptárban látom nem csak a lila színű helyi bejegyzéseket, de a távoli kék színű iCloud bejegyzéseket és a szintén távoli barna színű Opteamus bejegyzéseket. Ugyanezt, bár sokkal kisebb és kényelmetlenebb nézetben látnám a telefonomból is. Ebben így már van praktikum!
CRM Pilvax
Már egy jó nappal előtte olyan izgatott voltam, mint egy középiskolás a nagydolgozat előtt. Illetve nem is. Ez inkább olyan randevú előtti izgalom volt, mert amíg egy jól megírt nagydolgozat legfeljebb megerősíti az eddig is kiérdemelt jegyet, addig egy jól sikerült randevú teljesen új távlatokat nyit meg. A legújabb Opteamus fejlesztések eredményét akartam megmutatni régi lelkes ügyfeleinknek, és a show forgatókönyvén dolgoztam. Az elmúlt másfél évben minden fejlesztés, amit az Optin végeztünk, a PRAKTIKUM jegyében zajlott. Ami praktikus azt szeretik és használják az emberek. Ami nem praktikus, azt utálják mint a kukoricagölödint és nem hajlandóak használni, még akkor se, ha a főnökük súlyos pénzeket fizetett érte. A praktikum a különbség a mostani okostelefonok és a régi ericssson készülékek között. Először arra gondoltam, hogy a mosópor-reklámok mintájára meg kellene mutatni, hogyan mossa a ruhát a régi rendszer, és hogyan mos a legújabb Opteamus CRM. Két kivetítővel és két lánnyal a színpadon nagyon látványos lenne megszámolni, hány másodperccel gyorsabban és mennyivel kevesebb kattintással győz az új verzió. Praktikus megfontolásokból aztán a grandiózus színpadképről letettem, és egyszemélyessé alakítottam az előadást. Végül is, mindenki pontosan tudja, hogy az Ő opteamusa hogyan működik, a viszonyítási alapot nem kell újra megmutatni. Legyen inkább egy-egy életszerű cselekménysor, amit magyarázattal meg nem szakítva, teljes sebességgel csinálok meg, majd utána lassított felvétel szerűen lépésről lépésre kiemelem és megmagyarázom azokat az új képességeket, amik lehetővé tették a példátlan gyorsaságú végrehajtást. Példának okáért: Dr.Szabó Ursula klinikavezetővel névjegykártyát cserélek, majd felhívom telefonon, aztán azonnal küldök neki egy standard árajánlatot.
Hát, akik tegnap este eljöttek, láthatták milyen látványosra sikerült az előadás… A többiek meg hadd sírjanak.
Parkinson törvénye
A tökéletes álláshirdetést úgy kell megfogalmazni, hogy arra az az egyetlen ember jelentkezzen, aki leginkább alkalmas a feladatra. (Az eredeti szatírában a jelöltnek nem csak hogy mérlegképes könyvelőnek kell lennie, de egy szál kötélen védőháló nélkül is át kell kelnie a szakadék felett, valamint ringbe kell szállnia egy profi boxoló ellen.) Magyarán: a jó hirdetés szándékosan és markánsan olyan kemény feltételeket támaszt, amin az alkalmatlanok eleve kiesnek, és egyáltalán mindenki, akivel csak a drága(!) időnket vesztegetnénk. Az álláshirdetéstől elvonatkoztatva, ez elgondolkodtatott. Vajon hatékonyabb-e az a marketing stratégia, ami tágabb körből próbál érdeklődőket vonzani (akik között óhatatlanul nagy számban lesznek vásárlóerő- és komoly szándék nélküliek), vagy inkább az álláshirdetések mintájára nagyon célzatosan csak a legjobb ügyfél megtalálására érdemesebb-e koncentrálni?
Te tudod a választ?
Opteamus BLOG 