Vissza a valóságba

Leesett az első hó! Irány hóangyalkázni! 🙂 Hát persze, most, hogy itt a tél, egyértelműen az évvége, a karácsony jut az ember lányának eszébe. És ez persze nehezen egyeztethető össze a munkakedvvel. De bizony a hó elolvadt, így a karácsonyi hangulat is odalett, újra felvehetjük a tempót, irány az Opteamus.
Forródrót a felhasználóval, hogyan tudok neki új felhasználót felvinni, mi módon tudja a bejövő leveleit opteamusba továbbítani. Igen, ez a valóság, ebből állnak a hétköznapok. Aztán jön a hétvége, amikor a monotonná váló munka is elkezd hiányozni. Amikor hiányérzetem van, és eszembe jut, hogy ott van még Zsókának egy kérése, ami nem bonyolult, de még mindig nem oldottam meg. Szánom-bánom, odaülök a géphez és megcsinálom. Ez a nőci pedig küld egy emilt, hogy milyen kis ügyes vagyok. Hát igen, az ember könnyebben dolgozik, ha van visszajelzés. És nem arra van szükség, hogy agyba-főbe dícsérjenek a kedves Opteamus-felhasználók. Az az élmény, amikor elkezdenek "opteamusul" gondolkodni és jönnek az ötleteikkel, gyárják a cetliket, sorra hozzák létre a dolgokat. Kérem szépen, ez a sikerélmény, tessék örömöt okozni! 🙂