Ahogy a Pantone minden decemberben fáradhatatlanul kiválasztja az év színét, úgy mi is adaptáljuk azt egy-egy új Opteamus SKIN formájában. Ez mára hagyomány nálunk. Nem kis meglepetésre az idei szín a fehér lett, annak is a Cloud Dancer nevű árnyalata. Nem tudom, ki hogy van vele, nekem ez kissé megúszósnak tűnik, mint Esterházy festőjének a vajszínű árnyalata, ami valójában nem egy koncepció, csak egy elhibázott félmegoldás. Akárhogy is, a Pantone ideológiája szerint ez a szín a nyugalom érzetét hordozza.

Ez az éteri fehér tónus a megnyugtató hatás szimbólumaként szolgál egy zaklatott társadalomban, amely újra felfedezi a megfontoltság és a csendes elmélyülés értékét. Akárcsak egy üres vászon, a Cloud Dancer az újrakezdés iránti vágyunkat jelképezi.

Ez némileg ellentmondásos ugye. Most akkor csendesen elmélyülünk, vagy éppenhogy tiszta erőből újrakezdünk? Ezt már ránk bízza a cég. A különböző Pantone-féle értelmezések közül nekem ez tetszik leginkább:

Az elavult gondolkodásmód rétegeit levetkőzve teret nyitunk az új megközelítéseknek. A Cloud Dancer lecsendesíti az elmét, valódi ellazulásra és összpontosításra ösztönöz, lehetővé téve, hogy a gondolatok szabadon kalandozzanak, a kreativitás pedig fellélegezzen – teret adva az innovációnak.

Hozzám ez a gondolatmenet áll a legközelebb. Az a bizonyos pillanat, amikor a festő munka közben hátralép, hogy megnézze, jó irányba halad-e. Amikor ránézel az üres szekrényre, amiből épp most pakolt ki az exed. Mit kezdesz a pillanattal? Mire inspirál? Engem minden a továbbfejlődésre ösztönöz.

Akkor hát mit is kezdjünk a Cloud Dancer fehérrel az Opteamus képernyőkön? Eleve a fehér szín nem igazán alkalmas hosszas használatra – kifolyik tőle a szemünk. Legyen a fehér csak egy ellenpont, ami megerősít egy másik, egy “igazi” élénk színt? Vagy próbáljunk meg csupán a fehér különböző árnyalataival operálni? Vigh Szabival a második utat választottuk, úgy gondoltuk ez áll közelebb a Pantone eredeti szándékához, és ez a nagyobb művészi kihívás. Hát tessék:

Az új skin alapvetően fehéres, már-már szürkés, hogy kímélje a szemet. A Cloud Dancer a kiemelt területek színe lett, a hófehér pedig csak a legfontosabb helyeken bukkan fel. A fejlécben és linkeken megjelenik az Alpha arculati kék, jelezvén, hogy megpihenés ide, útkeresés oda, az Opteamus iránya változatlan. Nincsenek árnyékok, nincsenek finom kis kerekítések, minden szigorúan szögletes és kontrasztos. Nincs szükség semmilyen ködösítésre, semmilyen púderre, a szisztéma működik.

Kellemes ünnepeket, és boldog új évet kívánunk!

Amikor feltalálták a szövegszerkesztőket, azt hittük, mostantól mindenki gyönyörű dokumentumokat fog csinálni. Amikor feltalálták a betűvágó gépeket, azt hittük, minden kis üzleten szemet gyönyörködtető feliratok lesznek. Amikor feltalálták a képrajzoló mesterséges intelligenciát, azt hittük, mostantól mindenki olyan képeket fog csinálni, mint a grafikusok, akik mostantól mehetnek is kapálni, mert nem lesz rájuk már szükség. Nyilvánvalóan nem így történt. Ezek a vívmányok csupán eszközök, amikkel ugyan bárki össze tud gányolni valamit, de minőségi munkát továbbra is csak szakember tud velük készíteni.

Annak apropóján írom ezeket, hogy OPTEAMUS CAFM rendszer létesítmény üzemeltetőknek szánt weboldalunkat a napokban frissítettük, és a grafikai munkákban nagy segítségünkre volt a mesterséges intelligencia. Ez már a második kísérletünk volt arra, hogy olyan látványvilágot teremtsünk, amilyet tényleg szerettünk volna, és úgy érzem, sikerrel jártunk. Az mondjuk szerencse, hogy a facility management épületekről szól, amiket nagyon látványosan lehet vizualizálni, szemben monjduk egy szennyvízpumpával, vagy egy elvont fogalommal, mint a CRM. Ezt a lehetőséget igyekeztünk is kihasználni, döntsétek ti el, hogyan sikerült 🙂

Vegyünk egy adatrögzítő űrlapot: név, cím, telefon. Jézusom, bárcsak ilyen egyszerűek lennének az adatbeviteli formok. Valóságos esetben inkább tucatnyi, gyakran több tucatnyi mezőről beszélünk, amelyeket egyáltalán nem mindegy, hogy milyen űrlapon viszünk be.

20 évvel ezelőtt egy adatbeviteli formnak jellemzően egy teljes képernyőnyi hely állt rendelkezésére, így a név, cím, telefon, és a többi címke általában a megfelelő mezők ELÉ került. Bátran kijelenthetjük, hogy ha van elegendő vízszintes helyünk, akkor ez így remek megoldás. Üzleti használatról lévén szó, az elsődleges szempont a használhatóság. Az a cél, hogy a szem a megszokott és hatékony módon tudja “olvasni” az űrlapot, mint egy könyvet. Balról jobbra, le és vissza, és így tovább…

Mióta mobil eszközökről is használjuk az alkalmazásainkat, azóta gyakran kerülünk kényszerhelyzetbe a szűkös hely miatt. Ilyenkor értelemszerűen sokkal jobb választás, ha a magyarázó címkék a mezők FÖLÉ kerülnek. Opteamus rendszerünkben mostantól egyértelműen mindig ezt az elrendezést használjuk a mobil képernyőkön.

Eddig olyan egyszerű minden. De lépjünk csak túl a név, cím, telefon hármason. Képzeljünk el egy ipari berendezést, aminek a felvitele 30 mezővel történik, amit az operátorunk egy széles, desktop monitort használ. Most hogyan is néz ki az adatbeviteli képernyő? Hely van, tehát használjuk a prompt és azt követő mező elrendezést, és szépen soronként legyenek a mezőink. Első sorban a gép leltári száma, második sorban a gyári száma, harmadikban a típusa, és így tovább. Ha csak ebből a három sorból állna az űrlap, akkor jók volnánk, de mint mondtam 30 mezőről beszélünk, ami egy nagy monitoron bizarrul magas és keskeny toronyként magasodna az amúgy üres és nagyon széles képernyőn. Ez a látvány ha nem is zavarja össze az operátort, de mindenképpen bizonytalanná teszi, ösztönösen félni fog, hogy “ledől az építmény”. Vizuálisan megalapozottabb lesz az űrlap, ha szélesebb. Vegyünk hát egy sorba két mezőt! Az első sorban legyen most a leltári szám prompt, majd a mező, majd a gyári szám prompt végül a mező. Ha most megnézzük az építményt, már stabilan áll, csakhogy továbbra is egy űrlapról beszélünk, amit a szemünk jobbról balra olvas, mint a szöveges paragrafusokat. A paragrafusok viszont tipográfiailag nem lehetnek túlságosan szélesek, ideálisan 50-75 karakter szélességet tudunk kényelmesen elolvasni a nélkül, hogy kiégne a szemünk. Egy sorban, egymás mellett két prompt címke és két mező már bizonyosan túl van ezen a határon. Mit is mondtunk, mi a teendő, ha kevés a hely? Tegyük a promptokat a mezők fölé! Szóval használjunk két oszlopot, de a promptokat tegyük fölülre. Az egy oszlopos megoldáshoz képest így szélesebb lett az űrlapunk, ami vizuálisan jobban megalapozza a látványt, de nem lett annyival szélesebb, hogy az olvashatóságot elrontottuk volna. Opteamus rendszerünkben most már beállítható a két oszlopos adatrögzítés is, ami promptokat a mezők felé helyezi.

A kétoszlopos megoldás vizuálisan egyértelműen jobb megoldás, ami ráadásul behoz egy nagyon izgalmas új faktort: mostantól számít, hogy mely mezők vannak egymás mellett! Ha egy űrlapon vannak kezdő-vég dátum, cég-kontaktember, lokáció-helyiség párosaink, azok egymás mellett sokkal praktikusabbak lesznek, mintha egymás alatt lennének egy végtelen mezőfolyamban. Ez a potenciális előny ugyanakkor veszélyforrás is, mert ha véletlenül a kezdő és vég dátum szerencsétlenül másképpen helyezkedik el, akkor zavaró katyvasz lesz az egészből. Ugyanígy, ha van 6 összetartozó pénzügyi mezőnk, azok egy 2×3 blokkban jobban áttekinthetőek egymással összefüggésben, mintha egy hosszúkás 1×6 blokkban lennének.

Számomra elég egyértelmű, hogy a két oszlopos form szinte mindig jobb megoldást kínál, mint az egy oszlopos megoldás, bár nyilván vannak és lesznek kivételek. Megfontolandó az 1 oszlop is, ha kevés mezőről beszélünk, amelyek között nincsenek logikus párok. Opteamus rendszerünkben a testreszabhatóság és a rugalmasság jegyében mostantól típusonként választható a rögzítés módja 😉

Van az a beugratós kérdés, hogy mit neked jelent egy csésze kávé, mert állítólag ugyanazt a választ fogod adni, amit a párkapcsolatról gondolsz. Erre a kérdésre nyilvánvalóan mindenki valami nagyon jólesőt válaszol, én például azt, hogy “egy pillanatnyi megnyugvást”.

A Pantone idei színválasztásával arra biztat minket, hogy engedjünk meg magunknak egy kicsit több egyszerű örömöt, és ajándékozzunk meg ezzel másokat is. Ahogy ők fogalmaznak: A Mocha Mousse arra inspirál bennünket, hogy olyan élményeket gyűjtsünk, amelyek fokozzák a személyes kényelmet és jólétet. Egyszerű élvezeteket az édes finomságoktól a természetjárásig, amelyeket ajándékba is adhatunk és megoszthatunk másokkal.

Úgy gondoljuk, ezt minden Opteamus felhasználó megérdemli, így elkészítettük a Mokka 2025 skint, amit hamarosan mindenki megtalál majd a rendszerben. Amíg a Peach Fuzz skin inkább csak egy látványos kísérlet volt, a Mokka 2025 kifejezetten megőrzi a Cooler skin praktikumát, de hozzáadja a kávé és a csokoládé hangulatát.

Boldog Új Évet, és jó munkát kívánunk minden Opteamus felhasználónknak 🙂

Részemről szeretem a kapitalizmust, legalábbis azt a részét, ami folyamatosan innovációra és versenyre ösztönöz. Azt a részét ugyanakkor nem kedvelem, amikor mindez öncélú, és csakis az elavulás felgyorsítása, az fogyasztás felpörgetése a célja. Szomorú vagyok, amikor elsétálok a belvárosban parkoló autók mellett, amik alig pár éve még csinos, menő konstrukcióknak számítottak, de a vadonatúj modellek mellett már csak csúnya, elavult szappanosdobozoknak tűnnek. A termékeknek nem elhanyagolható része a kinézete, és az aktuális divat megváltoztatásával a piacvezető cégek folyamatosan igyekeznek nehéz helyzetbe hozni a felzárkózó versenytársakat.

Így van ez nálunk is, a szoftvervilágban. A mobiltelefonok frissítései között indokolatlanul sok az újrarajzolt ikonok, az új emojik és egyéb más újratervezett vizuális elemek megjelenése – aminek a vásárlók felállva tapsolnak. Azok a Facebook, Google, Office és egyéb képernyők, amiket nemrég még csodáltunk, ma már szánalmas, ódivatú fércműnek látszódnak.

Akárhogy is, elfogadjuk a kihívást! Folyamatosan arra törekszünk, hogy Opteamus rendszerünknek nem csak a funkcionalitása, de a kinézete, és a felhasználói felülete is élvonalbeli legyen, így ismételten felvettük a kesztyűt.

A Pantone 2024 skin tervezésekor már elindultunk azon az úton, hogy a képernyő elemek ne csak önmagukban legyenek csinosak, de konzisztenciájuk és elrendezésük révén segítsék az operátorokat, hogy gyorsabban átlássák a képernyőket, könnyebben fókuszáljanak a lényegre. A Peach fuzz barackszíne ugyanakkor inkább érdekes, mint praktikus – nem igazán 8 órás képernyő előtti munkára van kitalálva.

Ezúttal arra fókuszáltunk, hogy a Pantone skin minden előnyét megtartva olyan kinézetet készítsünk, ami sokkal inkább alkalmas a hosszas képernyő előtti munkára, és nem utolsó sorban tökéletesen követi az aktuális divatot. Péter Stefániával és Vigh Szabival a Dió Studiótól olyan, a COOL SKIN-nél is coolabb kinézetet raktunk össze, ami gyakorlatilag makulátlan, és nem marad szégyenben a legnagyobbak mellett sem 🙂

Nagyon remélem, mindenkinek annyira fog tetszeni, mint nekünk!

Boldog új évet kívánunk, és apró ajándékkal készültünk minden Opteamus felhasználónknak. A Pantone ezt a barack árnyalatot, a PANTONE 13-1023 Peach Fuzz-t választotta a 2024 év színének . Szándékuk szerint ez a gondoskodás, a kedvesség, a békés jövő színe, amire idén a szokásosnál is nagyobb szüksége lesz az embereknek. Szerintünk is – így elkészítettük a magunk Pantone 2024 Opteamus skinjét, hogy minden ügyfelünk egy kicsit vidámabban kezdhesse az újévet.

A Pantone oldalán jól látszódik, hogy ezt a barackot nem csupán kiegészítő színként képzelik el, hanem nagyon is dominánsnak. Ezt a gondolatmenetet követve, olyan artisztikus megközelítés mellett döntöttünk, ami nem annyira jellemző a klasszikus üzleti megjelenésben, hanem tényleg azt a melegséget sugározza magából, mint amit a Pantone művészei megálmodtak. Ez persze nem volt könnyű. Egy szoftver képernyőjének nem elég ránézésre tetszetősnek lennie, mint egy hálószoba-belsőnek, vagy egy bögrének. Egy Opteamus képernyőn szövegek, linkek és ikonok vannak, amelyeket minél inkább áttekinthetően és olvashatóan kell megjeleníteni. A barackszínnél ugyanakkor semmi sem áll távolabb az üzleti alkalmazástól – látott valaki barackszínben SAP képernyőt, vagy New York Timest? Mi mégis megpróbáltuk a lehetetlent. Visszatértünk a tipográfia alapjaihoz, mintha a Gutenberg bibliát nyomtattuk volna, csak esetünkben barackszínű papírra. A szokásosnál jóval kevesebb színnel dolgoztunk, hagytuk hogy érvényesüljön a Peach Fuzz. Elhagytunk minden zavaró kiegészítő színt, keretet, vonalat, boxot, hogy minél tisztább, egyszerűbb legyen a látvány.

Végeredményképpen minden idők legrendezettebb képernyőit kaptuk, amelyek reméljük segítenek az év eleji első munkanapokban 🙂

Boldog új évet, és jó munkát kívánunk!

Kétségtelen, van valami bizarr abban, amikor egy cég, egy alapvetően pénzorientált entitás, az ünnepek, a szeretet területére téved. Sok ilyen próbálkozás siralmasan szerencsétlen, de megesik az is, hogy jó vége lesz a dolognak. Részemről szeretem az ünnepeket, és ha azokat nem kapcsolják össze valamifajta direkt reklámmal, akkor nem bánom, ha egy cég kíván nekem kellemes ünnepeket.

Mostantól mi is ezt fogjuk tenni: a nevezetes napokon Opteamusunk aznapra szóló, egyedi kinézettel fogja köszönteni a felhasználóit. Ahogy a Mikulás már tiszteletét is tette a képernyőinken, sorára vár a karácsonyfa, a szilveszteri partizók, és így tovább.

Mivel semmi akadálya sincsen, hogy a “nagy” ünnepek mellé kisebb jeles napokat is kezeljünk, mint az apák napja, vagy a dohányzásmentes világnap, felteszem a kérdést és várom a kommenteket:

Te milyen nevezetes napot tartasz még fontosnak?

Amúgy pedig: Kellemes ünnepeket, jó munkát, jó pihenést, kívánunk!

Kézreálló, kezelhető a rendszer – dicsértek minket a minap.

Pontosan tudom, hogy mi ennek a jó érzésnek az oka. Azt hiszem, szép példa vagyunk arra, hogy a sokat emlegetett UX user experience nem csupán arról szól, hogy a képernyők az aktuális trendnek megfelelően csinosak. Erre IS szükség van, de a lényeg nem ez. Opteamust már a legelső pillanattól kezdve úgy terveztük, hogy még az adatmodellje is “ergonomikus” legyen. Hasonlítson arra, ahogy a fejünkben az adatokat kezeljük, ahogy asszociálunk és ahogy eszünkbe jutnak a dolgok.

Opteamus rendszerünkben minden adat egyformán fontos. Még ha valaki klasszikus ticketing rendszernek használja is a szoftvert, akkor sincs arról szó, hogy a hibajegyek volnának a központban. Opteamusban ilyenkor is kiemelt fontossággal tároljuk a vonatkozó bejelentők és technikusok, csakúgy a kapcsolódó cégek és az érintett ingatlanok adatait. Bármikor fókuszálhatunk Gáspár Olgára mint bejelentőre, és rögtön látjuk az illető minden adatát, beleértve, hogy melyik cégnél dolgozik, milyen bejelentések kapcsolódnak hozzá, vagy ő melyik ingatlanban található. Ugyanígy, könnyen megnézhetjük a Lashoo and Ross Zrt. adatait, és Opteamus azonnal megmutatja majd, milyen technikusokat ismerünk tőlük, milyen karbantartásokat, javításokat végeztek nekünk vagy milyen szerződéseket kötöttünk velük. Opteamus rendszerünk képernyőin bárhonnan, egyetlen kattintással átnavigálhatunk egy hozzá kapcsolódó másik fontos adatra, és pontosan úgy, ahogy a fejünkben az asszociációkkal eljutunk Olgitól a céghez, ahol dolgozik és onnan tovább, a szerződésekre, amiket velük kötöttünk.

Az teszi Opteamust ergonomikussá, hogy a tárolt adatokat mindenki olyan asszociációk mentén tudja megtalálni, ahogy gondolkodik, és nem kényszerül a fejlesztő-programozók kocka logikáját követni. Érdemes ezt egy konkrét példán keresztül megnézni:

Hogyan találjuk meg a rendszerben azt a mai hibajegyet, amiben Gáspár Olga – a Megacorp nevű bérlőnktől – panaszkodott, hogy a Kék Duna Irodaház női wc-je eldugult? Opteamusban akár 6 féle módon is…

A) Klasszikus rács

Ha ticketing rendszerről beszélünk, kell lennie valahol egy olyan képernyőnek, ahol a bejelentéseket láthatjuk. Nálunk a főoldalra ki van készítve egy rácsos nézet, amiben a bejelentések látszódnak. Ide kattintva előbukkan az összes, ahol rá lehet szűkíteni mondjuk a dátumra és Gáspár Olgára mint bejelentőre, és meg is lesz az eredmény. 30 éve így működik majd minden klasszikus szoftver. És hogy ez miért nem természetes? Mert arra kényszeríti a felhasználót, hogy hiába Olgi vagy a Megacorp neve jár a fejükben, indulásképpen a keresendő adat TÍPUSÁT kell meghatározni. A bejelentéseket csak a bejelentés-képernyőn lehet áttekinteni, és tudni kell, hol találjuk azt a rendszerben.

B) Klasszikus kereső

Minden rendszerben kell lennie egy általános keresőnek is, ahol körülményesen, de egy tetszőlegesen bonyolult keresési feltételt megadhatunk. Itt precízen lehet közölni, hogy azt a bejelentést keressük, amit Gáspár Olga dobott be, a mai napon, a Megacorp cégtől, a Kék Duna Irodaházból. Na, ez a megoldás végképp nagyon távol áll a természetestől! A kereső képernyő ugyan szemre rendezett, de a kezelése mégsem egyszerű, mert az átlagos felhasználótól nem várható el, hogy a bejelentés adattípus tulajdonságai közt kiismerje magát.

C) Opteamus gyorskeresés 1

Meggyőződésem, hogy az informatikusokat leszámítva, élő ember nem rácsokban és kereső-képernyőkben gondolkodik – Opteamusban elsősorban őket támogatjuk. A gyorskeresőnkbe, mintha a Google-keresőt használnánk, beírható Gáspár Olga neve, és Opteamus máris mutatja Olgi adatait, a hozzá kapcsolódó legfrissebb adatokkal együtt, ahol jó eséllyel azonnal felfedezhetjük a keresett mai bejelentést is.

D) Opteamus gyorskeresés 2

Mint férfi, nyilván Olga nevével indítanám a keresést, de egy Property Manager számára nem annyira a női nevek, hanem a bérlő cégek a lényegesek. Sebaj, ők majd a Megacorp nevet írják a gyorskeresőbe, így Opteamus máris megmutatja a cég adatait, és a Megacorphoz kapcsolódó friss adatok közt ugyanúgy azonnal meglátja majd Olga mai bejelentését. Mert Opteamusban ugyanaz az adat több irányból is megtalálható.

E) Opteamus gyorskeresés 3

Egy háztechnikust hidegen hagy, hogy hívják a nőt, pláne, hogy melyik bérlő cégtől van, ő ingatlanokban gondolkodik. Sebaj, ő majd a gyorskeresővel ráfókuszál a Kék Duna Irodaházra, és ott hamar megtalálja a kapcsolódó friss bejelentések közt Olga problémáját is.

F) Opteamus maxi gyorskeresés

Opteamus gyorskeresője nem csupán Olgira, a Kék Dunára, vagy a Megacorpra tud rákeresni. Lazán, mintha a Google keresőt használnánk, rákereshetünk összetett kifejezésekre is, mint “Gáspár Olga megacorp wc” vagy “Olga női wc”, esetleg “Kék Duna női wc”, és Opteamus jó eséllyel mindhárom esetben ki fogja dobni a megfelelő hibajegyeket, időrendi sorrendben, ráadásul mindhárom esetben elő fog bukkanni az általunk keresett adatsor is.

Opteamus rendszerünk igyekszik támogatni, hogy minden felhasználó a maga egyéni módján közelíthessen az adatbázishoz. Minden képernyőnkön megmutatjuk a kapcsolódó adatokat, engedjük a felhasználót szabadon navigálni a rendszerben – ezt nevezzük mi szoftveres ergonómiának.