Nem is tudom hanyadik kávét iszom már, mégis alig tudom az autót a két szaggatott fehér vonal között tartani. Aratásra megyünk, most készültünk el azzal a szép CRM rendszerrel, ami segít majd hatalmas traktorokat és öntözőrendszereket eladni a helyieknek. Maga a bevezetési munka klasszikusan rövid volt, ahogy a döntéshozatal viszont klasszikusan hosszú. Ez egyrészről zavar, mert borzasztóan türelmetlen vagyok, másrészről viszont inspirál, mert szívesen fektetek akár nagyon sok energiát dolgokba, abban a reményben hitben, hogy egy örökkévalóságig, de legalábbis nagyon-nagyon hosszú ideig állni és működni fog, amit felépítettem.
Szeretem ezeket a kis kirándulásokat, bömböltetni a zenét az autóban, kivetíteni a képernyőt, fehér ingben elmagyarázni megtanítani mindent, kényelmesen megebédelni a helyi kisvendéglőben, felnézni a felhőkre amit nem takarnak el a belvárosi háztetők, majd aláírni a frissen nyomtatott teljesítési igazolást, és hazaindulni kettesben. Bőséges aratás lesz az idén.
Opteamus BLOG 