Kezd elegem lenni abból, ahogy természet anyácska kénye kedve szerint játszadozik velem. Jól emlékszem például arra a délelőttre, amikor éppen szerződés aláírása közben voltam egy építőipari ügyfelünknél, miközben csöngött a telefonom. Újság szerkesztőségéből hívtak szomorúan, hogy sajnos a tegnapi bemutatóm nagyon kevéssé volt meggyőző és sokkal többet vártak tőlem. Mit tesz Isten, egy évvel később az illető szerkesztőségből az év üzlete és a mai napig egyik legkedvesebb ügyfelem lett, míg az aznap aláírt szerződésből csúnyán kihátrált az építős cég. Utálom, hogy soha semmi se biztos, hogy a sors össze vissza játszik velem. Részemről rendes, megbízható valaki vagyok, aki odateszi magát. Nem ezt érdemlem.