Melyik főnök-beosztott viszonyban nincsenek viták? Azt gondolom, mindenhol vannak, s ahol két makacs, karakán ember dolgozik együtt, ott ennek az esélye sokkal nagyobb. Nálunk valahogy ez is egészen speciális. Olykor válogatott sértéseket tudunk egymás fejéhez vágni, máskor viszont mint két szívós ökör, bekötve a szekér elé húzunk szó nélkül. Most éppen a válogatott sértések időszakában vagyunk, azt hiszem. De nem gond, hiszen minden évben van egy-két ilyen időszak. Idén ez a harmadik. Ez neked, drága olvasó, nem lehet lényeges, nekem azonban, aki ezt a blogot írom, kifejezetten fontos.
Akkor tudok ugyanis jól dolgozni, ha azt érzem, hogy a munkám a főnököm elégedettségét is kivívja.
Ilyenkor év végén összegez az ember lánya: honnan indultunk, milyen volt az idei év. Ha azt mondom, hogy ez volt a legsikeresebb, egyben a leghúzósabb évem az Alphánál, hidd el, valóban így is van. Rengeteget tanultam, még több hiányosságomra derült fény ebből adódóan. Egyszerűen annyi munka volt, hogy sokszor már a fejlesztéseket sem tudtam követni, amit Greg! elkövetett menet közben. Sokszor mentünk egymás mellett, sokszor kerültünk összeütközésbe, és bizony sokszor igaza volt. De a kakas csípje meg, azért én is ember vagyok, és néha nekem is igazam van. És az emberi kapcsolatokat kezelni kell. Nem működnek maguktól. Kérek szépen pilvaxot, mint régen, némi csapatépítést. De Tompika nélkül.
Amikor egy régi, kedves barát, aki egyben kolléga, távozik a cégtől – hiszem, hogy csak átmenetileg – nagyon nehéz a helyét kitölteni. Mérhetetlen bizonytalansággal tölti el az ottmaradókat a legkisebb konfliktus is. Ezért van, hogy most könnyebben borul a bili. Sajnálom.
Rengetegen választották az idén az Opteamust. Úgy tűnik, sikerült az ASP-vel egy olyan piaci rést kitölteni, amely csak arra várt, hogy felfedezzék. Hát íme, itt a megoldás, csak egy legalább ugyanilyen jövő évet kívánhatok!
Opteamus BLOG 