Csak úgy

Ahogy közeledik az évvége, az ember lányának egyre kevesebb hangulata van kimozdulni a lakásból. Ma különösen, mert momentán elég magas lázzal küzdok. Ez nem panasz, csak helyzetjelentés. Greg, aki mindig ott van, ha segíteni kell nekem, most ő is hamarabb kivonja magát a forgalomból. Tudom, hogy nem önszántából, de mégis olyan fura, hogy előrehoztuk a karácsonyi partit, hogy nem lesz ott az irodában az utolsó hetekben. Pedig Opteamus kapitánynak a fedélzeten van a helye. Még ha néha nagyon utálom is, döbbenetesen jó vele dolgozni.
Szóval itt van az évvége, kimerültek az energiatartalékok. Betegen és szomorúan kukucskálok ki a szobámból. Persze a kötelességeimmel tisztában vagyok, így délután befejezném a pandamacis opteamus, azt a különös másikat pedig előkészítem a napokban Gregnek. Mert mindenkinek opteamusolni kellene. Teljesen másképpen szocializálja a munkatársakat. különös, de jó.
No, ez elég kusza lett, ezért be is fejezem.